Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 2. szám - Rahner, Karl: Teológiáról és teológusokról

Karl Rahner teológiáról és teológusokról

A teológia az a tudomány, amely legkevésbé nélkülözheti az exisztenciális részvételt. Ennek ellenére a teológia — ifjú és öreg teológusok között — igen gyakran nagyon kevéssé jámbor, s a jámborság nagyon kevéssé teológiai.

Mai teológiánk nem azért áll távol az élettől, nem azért gyenge alkotó erejű, mert a professzoroknak túlságosan sok a tudománya, hanem azért, mert kevés. Ami azt jelenti: sklolasztikus formalizmust, vagy hisztoricizmust űznek a tudomány örve alatt, amihez kétségtelenül érteni kell, de ezen nem jut túl, s így nem ér el a kérdésekig, amelyeket a vallásos ember és a mai kor fölvet, mindössze tudósán beszél róluk.

(Rahner ezért javasolja, hogy válasszák el a tudósképzést a lelkipásztori kiképzéstől, s ehhez hozzáfűzi a következőket.) Alaptalan a félelem, hogy az ilyen képzettségű papok tudományosan képzett kollégáikkal szemben csökkentértékűségi komplexusba esnének, vagy hogy az életben az ilyeneket, mint valami másodrendű klérust kezelnék. Ilyen aggodalmak oly szociológiai képzet- és érzelemvilágon nyugosznak, mely éppen manapság letűnőben van. Sem Amerikában, sem a Szovjetunióban nem tekintik a magas képesítésű, tanult munkást a professzorral szemben társadalmilag „alacsonyabban állónak”. Mindegyiküknél minden csak azon múlik, ki a maga területén a kiválóbb... Mindenki tudja, hogy egy nagyon jó gyakorló orvos még nem sebész, a gyakorló orvos bizonyos eseteket a klinikára küld, és emiatt nem érzi, hogy hitelét vesztette, vagy hogy tudatlanságon kapták volna. Vannak adójogi kérdések, amelyeket egy nagyon okos ügyvéd sem tud áttekinteni, és ezért tovább adja a kérdést szakembernek. Csak a teológiában hódolnak még boldog optimizmussal a véleménynek: aki a teológiában a mindenkinek közös kiképzésben részesült, az voltaképpen a pasztoráció minden ágára alkalmas.

(Ezért joggal vonja le a következtetést.) Meg kell szüntetni a lelkipásztorképzés és a hittudósképzés azonosítását, ezt a kettőt manap már nem lehet per modum unius venni... A diák, aki fizikatanár akar lenni, az egyetemen tanul, bár sejthető, hogy tanulmányainak befejezése után tudása korántsem elegendő ahhoz, hogy a magfizikában együtt kutasson és együtt dolgozzék.

(Sendung und Gnade 359, 360, 361, 356, 352)

117