Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Klostermann, Ferdinand: Pap és laikus a holnap egyházában
az egyházmegyék és a plébániák népéről úgy gondolkodik, mint jogtárgyakról, amelyeket az egyházi hivatalnak, mint a lelkipásztorság tárgyát utaltak ki. Ha komolyan vesszük a „gens sanda” és „populus acquisitionis”, valamint az első Péter-levélben annyira hangoztatott „populus Dei” kifejezéseket, és ha komolyra vesszük az egyházról szóló tanítást, akkor a kánonjog is vegye az egész egyházmegyei és plébániai népet jogalany számba, mint bizonyos lelkipásztori jogok és kötelességek birtokosait, és ezt érvényesítse is. Arról van szó tehát, hogy az egyházi jogi személyek testületi jellegét megerősítsük, ami már annyiban is megközelíthető, hogy a jogi személyiséggel felruházott egyházi intézmények (javadalmak, templom-birtok (= fabrica ecclesiae) úgyis egyre inkább kérdésesekké válnak, mert tárgytalanok lettek. Ezért mérlegelni kellene, hogy a plébánia népét, esetleg az egyházmegyéét is, nem kellene-e jogi személyiséggel ellátni, természetesen a jogok és kötelességek pontos elhatárolásával. Ezáltal mindenesetre az Isten népének felelősségérzéke egy kevéssé erősebb lenne. Tovább is kellene menni: nem kellene-e már az áldozópap- és diákonusj elöltek felvételénél a gyülekezet megbeszélését, megkérdezését nemcsak olyan formálisan elintézni, amiként az mostan törénik, hanem valamivel hatásosabban elvégezni, ahogyan az az ősegyház idejében volt, s ahogyan Keleten még most is előfordul. Az egész gyülekezetnek egyetemleges felelőssége papjaiért és diakónusaiért ezzel csak megnövekednék, és ezáltal Isten egész népe egyetemlegesen felelősséget vállalhatna a zsinatokon is. Az Isten népe ilyen konciliaritásának alapelvéhez való visszatérés volt, amikor VI. Pál laikus auditorokat, megfigyelőket, férfiakat és nőket hívott meg a Zsinatra, sőt szakértőkként még a zsinati bizottságokba is. De nem is kellene már ezentúl semmilyen egyházi rendezvénynek, zsinatnak és más egyébnek lennie, amely ebből a szempontból a Második Vatikánum mögött maradna. Egyébként el kell árulnom: az utolsó indítványt „Az egyház a mai világban” című konstitúciójához egy hölgy tette, és javaslatát el is fogadták. Mintaszerűen gyakorolják egyébként az egész népnek ezt a részvételét a németalföldi nemzeti zsinaton. örvendetesen és növekedő mértékben vonják be már a laikusokat püspökök bizonyos problémák tárgyalásánál vélemény adására. Egyébként ilyen zsinati, vagy zsinatszerű rendezvények plébániai síkon is lehetségesek lennének; az egyik osztrák egyházmegyében éppen most folyik ilyen kísérlet. 6. Mindezzel már a gremialitás kérdését súroltuk. Mindenekelőtt a már fennálló grémiumoknak — bármily sokan legyenek — meg kell vizsgálni a hatékonyságát, azaz a funkcióképességét, pl. közvetítő-képességüket: vajon csakugyan közvetítenek-e az egyes síkokon felülről lefelé és viszont, azután: vajon ezekben a grémiumokban magukban is megvan-e az igazi kommunikáció és hogy teljesítmény-szolgálata valóban szolgálatára áll-e a gyülekezetnek. Döntő ezekben a kérdésekben, milyen a grémiumok vezetőségének és tagjainak összetétele. Döntően fontos, hogy az egyes grémiumok tanácsát minden síkon igénybe vegyék, ahol ez hasznosnak tűnik, tehát egyházmegyei síkon és plébániáin is. Tehát a püspöki kúriába is be kell vonni konzultorokul laikus tagokat, presbitereket, diákonusokat, szerzeteseket, amint ezt egyébként már a római kúriában VI. Pál meg is tette, és amint ezt a zsinat utáni összegyházi központi szervezetekben máris gyakorlatba vették. Nemcsak ez jelentős valli
