Szolgálat 88. (1990)
Az egyház szava - Szinódusi üzenet Isten népéhez
A közösség szolgái vagyunk; állandóan meg kell valósítanunk egy egyre nagyobb személyi és közösségi kiteljesülést, az Egyháznak, Isten gyermekei családjának szolgálatára. A küldetés szolgái vagyunk; állandó erőfeszítésünk arra irányul, hogy megfeleljünk az idők jeleinek; az evangéliumi megkülönböztetés (discretio) ismérveinek segítségével próbáljuk megérteni és kiértékelni a kulturális, politikai, társadalmi és gazdasági körülményeket, amelyek gyakran változnak, és kihívást jelentenek az egész emberiséget szolgálni akaró küldetésünknek. Az állandó képzés első és legfőbb tényezője minden egyes áldozópap. Nagylelkű, komoly és állandó odaadásunkban mindig megtaláljuk elhivatottságunk ingyenességének bizonyosságát; életünkben felfedezzük, hogy nincs hely a csüggedésnek, hogy szolgálatunk, bár haszontalannak is tűnhet, mindig önmagunk örvendező adása, amely Isten szeretetét és áldását vonja magára. Valamiképpen az egész egyházmegyei közösség részt vesz papjainak állandó képzésében. A püspökével szoros egységben élő papi rend az ilyen képzés legjobb közege. c) Most különös szeretettel köszöntjük idős testvéreinket, azokat a papokat, akik életüket felemésztették az evangélium szolgálatában. Gondolunk azokra, akik a betegségtől megpróbáltatva bensőleg egyesültek Krisztusnak az Egyházért vállalt szenvedéseivel. Nagyra értékeljük azok tanúságtételét, akik üldözést szenvedtek és még mindig szenvednek hűségük miatt: ők arra ösztönöznek minket, hogy ne lankadjunk szolgálatunkban. Felétek, a jövő papok nevelői, ismételten kifejezzük csodálatunkat és szívből jövő hálánkat. Tudjuk, mennyi önmegtagadást és önátadást kíván ez a szolgálat. Gondolunk rátok is, professzorok, akik szilárd tanbeli képzésről gondoskodtok szemináriumainkban és egyetemeinken. Arra buzdítunk mindnyájatokat, hogy teljesítsétek küldetéseteket az Egyházzal való teljes közösségben és a tanításához való gyermeki ragaszkodásban. Reméljük, hogy összefogva - püspökök és papok - tudjuk majd élni papságunkat, közösségben és örömben, hogy megvalósítsuk az Atya akaratát: "hogy mindnyájan egy legyenek... hogy a világ higgyen." Azonosságunk teljes megvalósulása legjobban kifejeződik majd a meggyőződéses munkában, amely papi hivatások felkeltésére irányul. 95
