Szolgálat 88. (1990)

Az egyház szava - Szinódusi üzenet Isten népéhez

(. . .) Jézus Krisztusnak, Urunknak és Üdvözítőnknek a tanítványai vagyunk. Ő a mi biztos reményünk a keresztény történelem harmadik évezredének közeledtével. Isten velünk van munkánkban és családjainkban, sikereinkben és csalódásainkban. Isten segítő keze mindig kinyújtva áll azok felé, akik szeretnék megfogni, és szeretnének baráti kapcsolatot felvenni Vele.

A keresztség által valamennyien - papok, szerzetesek, világiak - osztozunk Jézus Krisztus közös papságában. Együtt, és csakis együtt, sokat tehetünk azért, hogy Isten országa növekedjék társadalmainkban. Nektek szükségetek van papjaitokra. A papoknak és a szeminaristáknak szükségük van szeretetetekre és támogatásotokra. Dolgozzunk együtt azért, hogy Krisztus testét tegyük gazdagabbá minden embernek, különösen pedig a szegényeknek a szolgálatára.

Szembe kell néznünk kihívásokkal és nehézségekkel; ilyenek a vallási közömbösség, az anyagelvűség, a szegénység és az igazságtalanság, egy egyre szélesedő szakadék a gazdag és a szegény nemzetek és társadalmi osztályok között, családi nehézségek, az adósságok terhe. Egyben hálát is mondunk Istennek mindazokért az áldásokért, amelyeket kiárasztott a világra, melyet szeretünk: a tudomány és a technológia haladásával, a nevelés kiszélesedésével, az egészségügy javulásával, a kommunikáció lehetőségeivel, a demokrácia terjedésével.

Olyan korban élünk, amelyet az Egyházban a remény, az általános (ha nem is egyetemes) növekedés jellemez. Nem felejthetjük el megköszönni Istennek a papságra készülő jelöltek szép számát, amely a világban 53 %- kai nőtt a legutóbbi 13 év során. Különös módon imádkozunk azoknak a vidékeknek az egyházaiért, amelyek ilyen fellendülést nem tapasztalnak.

Köszönetét mondunk a papok és a szeminaristák szüleinek, és mindazoknak, akik támogatják őket életükben s munkájukban.

III. A papokhoz (latinul)

Kedves pap testvéreink!

Hálás és csodálkozással teli lélekkel fordulunk hozzátok, akik legelső munkatársaink vagytok az apostoli szolgálatban. Munkálkodástok az Egyházban valóban szükséges és pótolhatatlan. Ti viselitek a papi szolgálat terhét, ti tartjátok fenn a hívekkel való mindennapos kapcsolatot. Ti vagytok az Eucharisztia szolgái, a penitencia szentségében az isteni irgalom kioszII. A világi hívekhez (angolul)

93