Szolgálat 88. (1990)

Az egyház szava - II. János Pál: Apostoli levél Szent Bernát születésének 900. évfordulójára

6. A fentebb elmondottakból könnyen kikövetkeztethető, hogy a krisz- tológiai tanítás Szent Bernét műveiben központi helyet foglal el, és ez a tanítás a mi korunkban is nagyjelentőségű. Az Isten mérhetetlen Bölcsessége és örök Igéje "Kisgyermek-Ige" alakjában szállt le közénk. Ezért azt akarta, hogy kicsiny gyermek alakjában szülessék és adassák nekünk, mert mi is csak mint kicsiny gyermekek juthatunk be Isten Országába. így Krisztus Urunk az embert földi életének első pillanatától alázatosságra hívja, és, engedelmes lévén a halálig, előttünk jár, hogy a kevélykedés minden törekvését elkerüljük.

Szent Bernátnak a Krisztus embersége iránti odaadó áhítata szétárad a lelkiéletről szóló egész tanításán. Ezzel a lényegi tanítással mindig összekapcsolódik a megdicsőült Krisztusba vetett hite, aki, feltámadva a halálból, többé már nem hal meg, és mint aki már emberségével együtt részese az Atya dicsőségének, számunkra is jelen van szünet nélkül. Éppen ezért Szent Bernát lelki iskolájában Jézus földi életének tanulmányozása sohasem választható el az örök Igébe vetett hittől, aki megtestesült, örökké jelen van az Atya dicsőségében, s közöttünk él mint az Egyház jegyese és lelkünk jegyese, aki jegyesét a legbensőségesebb egyesülésre hívja és vezeti. így a clairvaux-i apátot méltán magasztaljuk mint a Krisztussal egyesítő misztikus jegyesi szeretet tanítómesterét.

7. Semmi csodálnivaló nincs tehát abban, hogy Szent Bernát, aki így érzett és így tanított Krisztusról, az ő Anyját, Máriát is a legforróbb szeretettel szerette, és dicséretét a legodaadóbb buzgósággal énekelte. Ha Szűz Máriáról szóló írásai nem is áradnak túl a bőségtől, a bennük foglalt tanítást azonban semmiképpen sem szabad alábecsülnünk. A mézajkú egyháztanító ugyanis Isten Anyjának az üdvösségünk rendjében betöltött különleges szerepét ragyogó tisztán és érthetően tárja elénk. A kegyelmek közvetítésének méltósága, amely az istenanyaság révén jutott Máriának, később sem szűnt meg sohasem, hanem mint a mindnyájunk üdvösségét szolgáló különleges szerep megmarad. Méltán írja le tehát Szent Bernát Máriát úgy, mint bőséggel áradó és éppen ezért mindenkor teli és túláradó (gedeoni) gyöngykagylót, amelyből kiapadhatatlanul áradnak ránk a kegyelmek.

Egyházunk különös buzgósággal tekint Máriára a mai szorongásokkal, megpróbáltatásokkal és zaklatásokkal teli időkben, amikor a harmadik keresztény évezredhez közeledünk.12 Forduljunk hozzá bizalommal esedezve, hogy siessen a világ népeinek és minden egyes embernek a segítségére. Az ő dicséretében és megkérlelésében vezetőnk lehet az a "hűséges Bernát", aki Dante Alighieri költői látomása szerint (akihez a "Paradisó"91