Szolgálat 88. (1990)
Elmélkedések - Leo Scheffczyk: Az ember üdvösségének gondja a fatimai imában
ELMÉLKEDÉSEK Leo SchefTczyk AZ EMBER ÜDVÖSSÉGÉNEK GONDJA A FATIMÁI IMÁBAN Ha az ember afatimai üzenet értelmét szeretné tökéletesen felfogni, akkor tulajdonképpen az 1917. május 13-tól október 13-ig történt minden Mária- jelenést és az ezekkel kapcsolatos ígéreteket kellene számbavenni és kifejteni. De van egy rövidebb út is ugyanehhez a célhoz, canely mindenekelőtt azok számára jelentős, akiknek afatimai történet mégnem annyira ismert Ez az út a rózsafüzér-kiegészítés imádkozásában áll, amelyet Mária a látnokoknak a harmadik jelenésnél a következő szavakkal ajánlott: Ha a rózsafüzért imádkozzátok, akkor minden tized után ezt mondjátok: Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől! Vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra! Ez az imádság különös módon kifejezésre juttatja a keresztény embernek a személyes és magánügyén túlmutató gondját minden embernek és az egész világnak az üdvösségéért, amely az egész fatimai üzenet sajátossága. Minden kényszer nélkül öt részre lehet tagolni világos sorrendje szerint, és így gazdag tartalmát egymás után feltárni. 1. Az Ó, Jézusoml megszólításnak jelentősége van ennek az imádságlak a megértésében, továbbá afatimai üzenet sajátosságában és egyáltalán a Mária-tiszteletben. A Mária-központú rózsafüzérben egy Jézushoz szóló imádság van. Ezen felismerhető - talán még jobban, mint a rózsafüzér egyéb szerkezetén -, hogy az imádkozó figyelme Krisztusra irányul, és nemcsak egy elszigetelt Mária iránti vonzalom. A Mária-tiszte let végül is mindig a Krisztus-tiszteletre megy vissza, és Krisztusban találja meg célját, amelyhez az embert Mária mint anyai közvetítő vezeti el. Ami azonban az O, Jézusom! megszólítást illeti, ez az imádkozónak az ember Jézussal való különleges bensőségét, bizalmát és intimitását mutatja, és Istennek azt az emberszeretetét, amelyet Pál apostol Tituszhoz írt levelében magasztal (vő. 3,4). Ez a megszólítás, anélkül, hogy a látnokok erről tudhattak volna, kapcsolatban van annak a Jézushoz szóló imádságiak ősi formájával, amelyet az egyiptomi és görög szerzetesek a szemlélődés és a nyugalom imájaként gyakoroltak. Ók képesek voltak Jézus 75
