Szolgálat 88. (1990)
Élet a plébánián - Eszes Éva: Az óvodások pszichológiája és hitoktatása
Az óvodás korú gyermek vallásos nevelésének is alapvetően meghatározó helye és szerepe a család. Ha a családi otthonban megtapasztalja Isten élő, valóságos jelenlétét, a családi otthon levegőjével együtt ezt is magába szívja. Ha a családban szokás a szentmisére járás, a gyerek természetes és fontos dologként fogja ezt számon tartani. Ha együtt imádkoznak a szülők - esténként legalább -, akkor ebbe az imádságos légkörbe belenő a gyermek. Átveszi a szülőktől az imát, és szokássá válik számára, ő is beépíti az életébe. A gyermek első hitoktatói maguk a szülők. Nagyon sok függ attól, hogyan alapozzák meg a gyermek Istennel való kapcsolatát. A család vallásos neveléséből három lehetőséget, alkalmat emelek ki: a) ünnepel a család, b) együtt imádkozik a család, c) Szentírást olvas a család. A családi légkört nagyon meghitté, széppé, felemelővé tehetik a közös családi ünnepek. Isten köztünk való jelenlétének ünnepévé válhatnak. Az ünnepre készülni kell. Az ünnepnek hangulata van. Liturgiája van. De legfontosabb, hogy vallásos tartalma legyen. Egy közösen megtartott születésnap, keresztelési, házassági évforduló, karácsony, húsvét, pünkösd - mind Isten ajándékai, hogy megélhessük szeretetét, ajándékozó jóságát, és csöppnyi formában mi is viszonozzuk. Fontos szerepe van annak, hogy a gyereket rávezessük: ajándékot kapni jó. De talán még jobb ajándékot, meglepetést készíteni és adni. Egy rajz, egy papírragasztás, egy félretett csoki vagy rágó - lehet már az ő komoly ajándéka az ünnepeknek. Kiveheti részét az ünnepi asztal előkészítésében: egy fehér terítő, egy szál virág, egy szál gyertya, szép, ízléses terítés. Ünnepi étkezés. A családi ünnep már előkészíti egy másik közösségi ünnepre. A családi asztal közössége már előképe az eucharisztikus közösségnek. Az áldozat, az ajándékkészítés, az öröm, a hála - mind megjelenik majd a közösségben az Úr asztala körül. A család együtt imádkozása rendkívül fontos. Itt éli át és tapasztalja meg, hogy nagynak, hatalmasnak látott és mindent tudónak vélt szüleinél van még nagyobb Valaki. Aki megszólítható, aki itt van közöttünk, jelen van a mi családi életünkben. Aki végtelen és hatalmas Isten, és szeret minket. Akivel örömünket, gondunkat megoszthatjuk. Akitől kérünk, és akinek hálát adunk. Ha ezt éli, tapasztalja a gyermek - számára is természetes lesz az Istenjelenlétében való élés és járás. Természetesen fog megszületni szívében a hála. És ellesi szüleitől, hogy lehet megszólítani ezt az Istent. Mit kell és lehet mondani neki. És megtanul imádkozni. Saját szavaival meg tudja fogalmazni azt, ami számára fontos, hogy Istennel megbeszélje. Rátalál az imádság ízére. Rájön, hogy találkozhat, beszélgethet az Úrral. És ha ezt 71
