Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Benkő Antal: Értékeink összeütközése és rendje

Az érték fogalmával kapcsolatban ma egy másik veszély is fenyeget: könnyen "értékrelativizmusnak" leszünk áldozatai. Ugyanis a különböző társadalmi rendszerek majd ezt, majd azt kiáltják ki a legfontosabb értéknek. Úgy tűnhet, hogy végső soron a társadalmi rendszer szabja meg, mi a fontos, sürgős, értékes; és amikor a rendszer megváltozik, az addig elfojtott, elhallgatott érték ragyogó fénybe kerül, a régit pedig megbélyegzik. Gondoljunk például arra, hogy milyen változásokon ment keresztül a szabadság, a szeretet, illetve az "imperializmus elleni küzdelem fontossága" az utolsó 2-3 évben. Ugyanakkor a gondolkozó embert éppen ez a relativitás és változás készteti arra, hogy keresse a valóban végső értéket és a megfelelő értékrendet, amely nélkül sem ő maga, sem a társadalom nem találhat szilárd támpontokat. Az erkölcsi jó és az evvel kapcsolatos erkölcsi értékek megalapozásánál tapasztalható nehézségeknek kihívást kell jelenteniük a komoly ember számára, nem pedig az "úgyis mindegy” letargiáját.

Van, aki attól tart, hogy egyes értékek kiemelése, az értékrendszer kidolgozása az ellenkező dolgok, illetve felfogások (a "nem-értékek") elnyomásához, üldözéséhez vezethet. Félő - hallhatjuk a megjegyzést -, hogy az értékrendszer fontosságának hangsúlyozása "értéktirannizmust" szül. Kétségtelen, hogy ez a veszély is fennállhat. Elég utalnunk az Európában jelentkező nemzetiségi konfliktusokra: a saját nemzetiségükben rejlő értékek védelmére meg akarják semmisíteni a többi nemzetiséget. Tagadhatatlan azonban, hogy éppen a helyes értelemben vett pluralista társadalomban nincs helye az értéktirannizmusnak. A szóban forgó értékek alapjait kell feltárni, ezekre rámutatni, és ezeket megvitatni, nem pedig megsemmisíteni vagy büntetni azokat, akik másképpen gondolkoznak.

2. Általában értéknek tartjuk mindazt, ami jó, gazdagító, fontos, hasznos. Ami ezzel ellentkező, az értéktelen. Lélektani szempontból pedig azt mondhatjuk, hogy érték az, ami kielégít egy emberi szükségletet. Jóllehet ez a meghatározás világosnak és egyszerűnek látszik, a gyakorlatban több kérdés merül fel.

Az elsővel akkor találkozunk, amikor fel akarjuk sorolni és pontosan körülhatárolni az emberi szükségleteket. A biológiai szint szükségleteit mindenki elismeri. Az étel, ital, alvás azért fontos, értékes, mert ezek híján életünk kerül veszélybe. De kevés ember - ha egyáltalán valaki - állítja, hogy pusztán azért létezünk, hogy együnk, igyunk, aludjunk, és hasonló biológiai igényeinket kielégítsük. Gondoljunk csak arra, hogy a nép nyelvén nyomorékok, nyomorultak azok, akik genetikai okokból pusztán ezen a szinten tengetik életüket.

52