Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Materializmus és keresztény értékek

szükségletük, és isten vagy az istenek léte vagy nem léte irreleváns kérdéssé válik számukra."

c) Szociológiai értelem: "szekularizáció" jelenti a vallás, ill. vallási intézmények kiszorulását a közéletből, a vallás privatizálódását, a vallási közömbösséget a családi, társadalmi, politikai életben; a törvényhozásban az etikai elvektől való eltávolodást és "laicizmust". (Ehhez kapcsolódik az egyházi vagyon "szekularizálása", az intézmények, iskolák államosítása stb.)

Mindez természetesen felvet számos etikai kérdést a szekularizált társadalomban, a laikus-liberális állam politikájában: az abortusz legalizálásától és gyakorlatától, a sajtótörvényen keresztül, az iskolai hitoktatásig. Világos, hogy a szekularizált társadalmi-politikai gyakorlat összefügg a világnézettel, vagyis az előző pontban vázolt teljes evilágisággal. Mert hol vannak végül is az etikai támpontok, miben lehetséges az etikai konszenzus? Az újabb immanentista filozófia ugyanis, amely a történetiséget alapkategóriának fogadta el, tehát az ember és világa meghatározójának, nemcsak az isteni támpontokat (kinyilatkoztatást) küszöböli ki, hanem az "emberi természetre" alapozott természetjogot és természettörvényt is megkérdőjelezi, ami pedig a katolikus etika alapjául szolgált. Bár az is igaz, hogy a nürnbergi pertől kezdve, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatán és más nemzetközi jogi szerződéseken keresztül, a tendencia ismét egy bizonyos természet- jog/természettörvény elfogadása felé mutat. Sokan éppen az emberi jogok egyetemesen elismert "értékeit" jelölik meg kiindulópontul a hívők és nem hívők etikaikonszenzus keresésében. Éppen ezért nem hívők is elismeréssel szólnak a pápa és a Szentszék nemzetközi tevékenységéről, az ENSZ-ben vagy más nemzetközi fórumokon elhangzott pápai megnyilatkozásokról, a fejlődés, az igazságosság és a béke ügyéért kifejtett erőfeszítésekről.

Paulo Evaristo Arns brazil bíboros a Nem Hívők Titkársága 1983. márciusi teljes ülésén beszámolt a Sao Paulo-i Katolikus Egyetemen folytatott, hívők és nem hívők közötti etikai párbeszédről. Kiindulópontnak éppen az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációját vették, amikor keresték a konszenzust a gyakorlati cselekvéshez, az emberi értékek konkrét társadalmi megvalósításához. A társadalomtudomány szakembereivel folytatott megbeszélésen - mindig szem előtt tartva az emberi személy alapvető méltóságát, anélkül, hogy kifejezetten hivatkoztak volna Istenre, amikor az erkölcsi kötelezettségeket meg akarták alapozni - megvitatták a liberális társadalmak egyéni jogait, a modern világ társadalmi-közgazdasági jogait, a népek jogait planetáris távlatokban. A résztvevők hamar egyetértettek abban, hogy elvi síkon lehetetlen a széleskörű konszenzus; nem elég felso34