Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Materializmus és keresztény értékek

eljövetelét; mintha a "haladás" (milyen haladás? mi felé?) érdekében alkalmazni lehetne az "osztályharc" forradalmi (= erőszakos) eszközeit; mintha az igazságtalan struktúrákat nem a személyes bűnök hoznák létre; mintha az ember saját erejéből megszerezhetné az üdvösséget, amelyért a szép új világban nem kell a mennybe szállani, mert a "menny fog a földre leszállni". (Emlékezzünk Petőfi Az apostol c. költeményének utópiájára!)

VI. Pál pápa Ecclesiam suam kezdetű körlevele, amely pedig annyira sürgette az egyház párbeszédét minden szinten, prófétai módon leleplezte és elítélte az ateista rendszereket. (Vajon egy idő után - egy évtizedes kísérletezés után - nem kellett volna megszívlelnie e szavakat az ún. Ost- politiknak - a Szentszék "keleti politikájának" - is?)

"Kénytelenek vagyunk Mi is, mint Elődeink és mindazok, akiknek szívén fekszik a vallásos értékek megmentése, elítélni az istentagadó és egyházüldöző rendszereket, amelyek gyakran bizonyos gazdasági, társadalmi és politikai rendhez kapcsolódnak elválaszthatatlanul, és ezek közé tartozik egészen különleges módon az ateista kommunizmus. Egy bizonyos értelemben nem is mi ítéljük el ezeket az eszmerendszereket és az őket megtestesítő társadalmi-politikai formákat, amelyek ideológiájukkal harcolnak ellenünk, és gyakorlatilag elnyomnak bennünket; ők maguk ítélik el önmagukat. Valójában mi nem az ítélőbírák szavát hallatjuk, hanem az áldozatok panaszát. Ilyen feltételek mellett a párbeszéd igen nehézzé, hogy ne mondjuk lehetetlenné válik; bár még ma sem zárjuk ki a priori a párbeszéd lehetőségét azokkal a személyekkel, akik ezeket az eszméket vallják és ezekhez a rendszerekhez tartoznak. Annak, aki szereti az igazságot, a párbeszéd mindig lehetséges. De igen erősen fokozzák a nehézségeket olyan erkölcsi akadályok, mint a kellő vélemény- és cselekvési szabadság hiánya, vagy a szavak jelentésével való visszaélés: amikor a nyelvi kifejezés már nem az objektív igazság keresésére és közlésére irányul, hanem előre kiszámított hasznos célokat szolgál. Ezért az ilyen helyzetekben a párbeszéd helyett csak a hallgatás marad számunkra mint egyedüli lehetőség." {Ecclesiam suam, 105-107)

Hosszabb kommentár helyett6 most csak egy pontra szeretném felhívni a figyelmet: "a szavak jelentésével való visszaélésre", amely a kereszténymarxista párbeszéd egyik fő buktatója. Az okos megkülönböztetés (helyes filozófiai-teológiai szemlélet) hiánya eltéríti a hívőket a helyes cselekvéstől. Miről is van szó?

Először is a dialektikus és történelmi materializmus távlatában más a jelentése az embernek, a humánumnak, az ember kiteljesedésének, a sza29