Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Szent Bernát és a modern autonóm ember
s lényegében semmi mást nem képes szeretni, csak a saját testét (Dil 23: III, 138-139). így azzal, hogy a lélek szabadon választja a bűnt, szabadon veti alá magát a kényszerűségnek, mivel szabadon válik a test, a bűn, illetve a Sátán foglyává. A saját nyomorúságát tagadó, hazug felsőbbrendűségbe menekülő lélek embertársaival is ellentétbe kerül, amennyiben különbnek tartja magát mindegyiknél. Annak örül a farizeussal, hogy nem olyan hitvány, mint a többi ember (Hum 17: III, 29). A bűnös e helyzetéből értjük meg a megmentő isteni szeretet pedagógiáját. Miután az isteni szózat felébresztette a bűntudatot az emberben, és önmaga erkölcsi és egzisztenciális nyomorának elismerésére késztette, megmutatja neki a Verbum infans-1, az érte szólni nem tudó gyermekké vált Igét, aki azért lett ilyen kicsivé, hogy az embernek megmutassa a kegyelemből Istenné válás ("deificari"), illetve Isten-utánzás helyes útját. Ne az Isten nagyságát és dicsőségét próbálja az ember utánozni, hanem kicsinységét, alázatosságát és szeretetét. Szent Bernát e szavakat adja a Fiú szájába: Mindenki engem irigyel. Eljövök, és olyannak mutatom meg magamat, hogyannak, aki megirigyel és utánozni akar, ez a versengés javára váljék. (I Adv 4: IV, 164; vö. 4 Asc 3-6: V, 139-143.) Mikor az Isten szegény, alacsony és kicsiny lesz, ez nem ontológiai szegénységnek, a léthiánynak vagy a semminek valamiféle romantikus felma- gasztalása, hanem az isteni szeretet megnyilatkozása, amely meglátja az elsötétült és eltorzult istenarcban is az értéket, amely még a legkisebb potenciális értéket sem akarja elveszteni, hanem teremtő szeretetével arra ihleti az elveszett bűnöst, hogy szabadon viszontszeresse az Istent, és ezzel visszanyerje Istenhez való hasonlóságát, teljes Istentől rendelt értékét. A pokolba már nem hatol el Isten szeretete, mivel az elkárhozott angyal vagy ember önmagát minden potenciális értéktől, azaz Isten szeretetének a lehetőségétől is szabad akaratával megfosztotta: az Isten szemében teljesen értéktelenné vált. Ha az Isten ennyire szerette a bűnös embert, hogy emberré lett, és szeretetéből magára vette minden nyomorúságunkat, akkor te, bűnös ember hogyan tagadhatnád meg együttérzésedet embertársaiddal? Ha ő, aki nem volt nyomorult, nyomorulttá tette magát azért, hogy megtapasztalja azt, amit azelőtt is tudott, teneked nem azt mondom, légy azzá, ami nem vagy, hanem azt, hogy mennyivel inkább meg kellene fontolnod azt, ami vagy, ti. hogy valóban nyomorult vagy. így megtanulnál irgalmazni. . . Különben, ha csak a felebarátodban lévő rosszat nézed, és a magadét nem tekinted, akkor 20
