Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Szent Bernát és a modern autonóm ember
személy emberi méltóságból fakadó joga nem pusztán a létminimumon való tengődés, hanem az emberhez méltó élet. Amikor Jézus magát az éhezővel, ruhátlannal, beteggel azonosítja (Mt 25,31-46), az nem pusztán egy jó ember mély együttérzésének kifejezése megható költői képben, hanem Isten Fiának figyelmeztetése minden korok minden emberéhez, melyet halálos komolyan kell venni. Kommentárként is olvashatjuk a világítéletről szóló példabeszédet a főparancs második feléhez: "Szeresd embertársaidat, mint saját magadat" (Lk 10,27), mintegy további válaszként a kérdésre: "Kit tekintsek embertársamnak?" (Lk 10,29) Az igazságosság követelménye és a szeretet nem választható el egymástól. Jézus tanításában minden problémára a választ a találékony szeretet adja meg. A szeretet szívünk csalhatatlan iránytűje, amellyel mindig megállapíthatjuk a helyes irányt. Mi is - arra a kérdésre, mit tehetünk ténylegesen, gyakorlatilag a közelben és távolban éhező, nyomorgó testvéreinkért - a választ úgy fogjuk legbiztosabban megtalálni, ha a szívünkben levő jézusi szeretetet kérdezzük meg. $ $ $ Jézus azért jött hozzánk, hogy örömét megossza velünk:"... hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök." (Jn 15,11) Parancsaival, jótanácsaival nem nehezebbé, hanem elviselhetőbbé, emberibbé akarja tenni életünket. Ha a nekünk adott erkölcsi értékrend követése komoly erőfeszítést jelent is számunkra, az mindig könnyű teher és pontosan ránk, erőinkhez szabott iga marad (vö. Mt 11,30), mert "a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe Isten szeretete" (Róm 5,5); azt pedig tudjuk, hogy a szeretet "mindent eltűr, . . . mindent remél, mindent elvisel" (lKor 13,7). Kereszty Rókus SZENT BERNÁT ÉS A MODERN AUTONÓM EMBER Az elterjedt történeti értékelés szerint Bernát a patrisztikus teológiai hagyomány egyik utolsó és talán legnagyobb középkori képviselője; de ugyanakkor értetlenül áll a korai skolasztikában megnyilvánuló új szellemű teológiával szemben. Ez a nézet azonban meglehetősen egyoldalú és felületes. Igaz, hogy Bernát megismerte és megemésztette a patrisztika teológiáját; nemcsak Ágoston és Nagy Szent Gergely, hanem Origenész és 16
