Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gondolatok Jézus evangéliumának erkölcsi értékrendjéről
mint normális szórakozás, ismeretterjesztés, sőt művészi kifejezésmód akar helyet kapni a társadalom életében. A házasságon kívüli együttélés és a szabad szerelem mindennapos valóság, a felbomlott házasságok száma nagyobb, mint az egész életen át tartóké, a prostitúció sok országban normális üzletágnak és megélhetési módnak számít, a homoszexuális kapcsolat nem tabu többé, hanem "alternatív életforma". A katolikus egyház által képviselt normákat a nemiséggel kapcsolatban a társadalom nagy része úgy tekinti, mint idejüket múlt betarthatatlan szabályokat, melyeknek semmi közük a valóságos élethez. A nemiség annyira az ember személyes életéhez tartozik, és a nemi életnek annyira személyes kapcsolaton kell hogy alapulnia, hogy a személytől függetlenített szexualitás - akár pornográfia, akár prostitúció formájában - emberhez nem méltó, embert lealacsonyító magatartásnak minősül. A puszta hedonizmus bármely moralitás mércéjével mérve is erkölcstelen, s ennyit mindenki, akiben csak minimális erkölcsi érzék is van, képes belátni, függetlenül attól, hogy vallásos-e vagy sem. Az is kétségtelen, hogy a nemi életet nem lehet elvonatkoztatni két ember szerelmétől; a nemi kapcsolatnak igaz szerelem megnyilvánulásának és beteljesedésének kell lennie. Fordítva viszont nem érvényes az állítás: szerelem érzésének nem kell szükségképpen nemi kapcsolatban végződnie. Éppen itt van a modern kor tévedése: manapság meglehetős általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a szerelem érzése parancs, amelynek nem szabad ellenállni, amelynek minden áron, házastársi hűtlenség vagy válás árán is, szexuális szinten is ki kell fejeződnie. Mivel pedig minden normális férfi vagy nő élete során többször lehet más és más személybe szerelmes, évek során az ember szerelmi kalandok egész sorozatát élheti meg. Ez a vélemény kizárja a házastársi hűség vagy állapotbeli hűség kötelmét (köteles voltát) vagy akár értékét is. Pedig amennyire összetartozik a szexualitás és a szerelem, annyira hozzátartozik ehhez a kettőhöz a hűség eleme is. A hűség elsősorban Isten tulajdonsága, s az embernek saját hűségében magát Istent, Istennek népéhez való hűségét kell utánoznia. Ilyen hűségben élni pusztán emberi erővel lehetetlen lenne; Isten kegyelmével viszont nemcsak lehetséges, de egyúttal a tartós boldogság forrása is, mind a keresztény házasság, mind a cölibátus formájában. A házasság a hűséges szerelem szentsége, míg az Isten országáért vállalt cölibátus vagy szűzi életforma a Jézusban hozzánk eljött Isten hűséges szerelmének osztatlan szívvel való elfogadása és viszonzása. A keresztény házasság és a keresztény nem házas életforma kölcsönösen egymásra vannak utalva, kölcsönösen 12
