Szolgálat 88. (1990)

Eszmék és események - Hollós János: A keleti katolikus egyházak kánoni kódexe

ezentúl a két Kódex révén "Keletnek és Nyugatnak mintegy két tüdejével lélegzik", ahogy ezt hangsúlyozza a Szentatya a Kódex kihirdetésével. A továbbiakban is a "Sacri canones"-bo\ veszünk idézeteket. Egészséges élet lehetetlen az embernél tüdő nélkül, de féltüdővel élni is annyi, mint nélkülözni a teljes erőt, jelen esetben nélkülözni a teljes katolicitást. Ezért hivatkozik a pápa a II. vatikáni zsinat megállapítására, amely szerint az Egyházaknak "ez az egységet őrző változatossága fényesebben bizonyítja az osztatlan Egyház katolicitását" {Lumen gentium 23), és "nemhogy ártana egységének, hanem még jobban kidomborítja azt" {Orientalium Eccle- siarum 2).

Az új keleti Kódex így a zsinat egyháztanára épül; megalkotásánál a megújulás egyik vezérfonalát a zsinat teológiája és rendelkezései jelentették; ezért a most megjelenő keleti Kódexet is "a II. vatikáni zsinattól előterjesztett tanítás új kiegészítésének kell tartani, amellyel végül befejezést nyer az egyetemes Egyház törvényi rendezése, amely elkezdődött a latin egyház 1983-ban kihirdetett kánonjogi Kódexével és a Római Kúriáról 1988-ban kiadott apostoli rendelkezéssel, amely mindkét Kódexhez hozzátartozik".

A közös katolikus egyháztan mellett és abból eredően természetes, hogy sok közös szabály található meg mindkét Kódexben; ám éppoly magától értetődő az is, hogy a latin kodifikáció másolása helyett önálló keleti hagyományokra épülő jogi modellek és szabályok is helyet kapnak az új keleti Kódexben, nemcsak azért, mert ezt a törvénykönyvet "maguk a keletiek alkották", VI. Pálnak a kodifikáció kezdetén elhangzott szavai szerint (AAS 66, 1974, 246), hanem kifejezetten azért is, mert "az Egyház legfőbb törvényhozójának állandó és szilárd elhatározása, hogy hűségesen megőrizzék és gondosan kövessék a már említett öt hagyományból [Alexandria, Antiochia, Örmény, Káld és Konstantinápoly] fakadó összes keleti rítust, amit a Kódex saját szabályaiban ismételten kifejezésre juttatott".

Éppen ezzel válik nemcsak a jogtudomány művelői, hanem a teológia és a lelkipásztorkodás búvárai számára is gazdag kincstárrá az új keleti Kódex, amely felfedezőkre és érdeklődőkre vár hazánkban is, mihelyt ezt a jórészt elkészült fordítás szélesebb körben is hozzáférhetővé teszi.

De gyakorlati okok is indokolhatják érdeklődésünket. A keleti Kódex tudvalévőén még végső formája elnyerése előtt szembenézett azzal a bonyolult kérdéskörrel, amit a latin és keleti katolikus hívek együttélése jelent egyházunkban, s amelynek megoldásában a latin Kódex megjelenése nyomán nem kevés erőfeszítést tett a magyar katolikus püspöki kar is, bár

101