Szolgálat 88. (1990)

Eszmék és események - Sz. F.: A VIII. rendes püspöki szinódus

affektiv és effektiv közösségét Péter körül, az egyetemes egyház küldetésének jobb teljesítése végett; de a püspöki szinódus természeténél fogva csak konzultatív (tanácsadó) szerv, még ha a benyújtott propozíciók révén - közvetve - egy bizonyos döntési szerepet is játszik.

A jelenlegi püspöki szinódus, amely a papképzéssel foglalkozott, bizonyos módon az 1987-es kiegészítése volt, amely a világiak küldetését tárgyalta. Minél inkább kifejlődik a világiak apostolsága, annál inkább szükség lesz jól képzett papokra, akik majd a világiakat felkészítik hivatásukra. A szolgálati papság és a világiak általános papsága közötti viszonyt tisztázta a II. vatikáni zsinat (Lumen gentium 10). A szinódus rávilágított a papi önazonosság válságára és annak megoldására. Maga a krízis közvetlenül a zsinat utáni években született; részben a zsinati tanítás helytelen értelmezésén alapult. A sok pap megválása szolgálatától fájdalmas veszteséget jelentett az egyháznak, súlyos következményekkel járt a lelkipásztorkodás és a missziók szempontjából. A mostani szinódus rámutatott arra, hogy a válság megoldását segíti elő annak tudatosítása, hogy a papot ontológiai kapocs fűzi Krisztushoz, a Főpaphoz és Jópásztorhoz. A papjelöltek képzésében ezt szem előtt kell tartani.

A pápa beszédében kitért a papi hivatás kérdésére, annak különböző szempontjaira, a paphiány okaira. Ennek kapcsán érintette az ún. "viri probati", kipróbált (nős) férfiak felszentelése és a cölibátus kérdéseit, minthogy jónéhány szinódusi atya többször felvetette a cölibátusra való nevelés problémáját, és mivel a sajtó főleg ezt a szempontot kommentálta, ezeket a felszólalásokat emelte ki nagy hangon. Az atyák nagy többségének véleménye alapján a pápa leszögezhette: a szinódus minden félreértést eloszlatva megerősítette, hogy a cölibátus választása a latin szertartásé egyházban hosszú hagyományra megy vissza, mély lelki és teológiai intuíción alapul, amely meglátta, hogy ez az egyháznak adott karizma tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy a pap kizárólag és örömmel teljesen hivatásának adja magát, és így tanúskodik Isten országáról. Sok szinódusi atya a cölibátusról szólva az evangéliumi tanácsokat emlegette.

A szinódus természetesen részletesen kitért a papjelöltek lelki és szellemi kiképzésére, illetve a papok állandó képzésére, hangoztatva, hogy megfelelő, kellően képzett szemináriumi vezetőkre, illetve a tanítóhivatalnak engedelmeskedő professzorokra kell bízni a képzést.

Az októberi szinódus alatt a következő egyházi eseményekre került sor:

99