Szolgálat 87. (1990)
Levelesládánkból - Levelek Magyarországról
Minthogy az iskolában csak az utolsó órák a mieink, illetve az ún. nulladik órák, ezért reggel 7-től este 18-ig helyt kell állnom. Évente kb. 40 esküvő' van, a jegyesoktatások száma is magas. Aztán van áldozási és bérmálási oktatás, men itt minden évben van elsőáldozás és bérmálás, mivel hagyományosan is soka hittanos. Itt még a legnehezebb években is volt iskolai hitoktatás. Mindebben a munkában sokat jelent nekem is és általam másoknak is a Szolgálat. Könyvmellékletük szintén nagyon sokat segített és segít; különösen az alább felsoroltak: Boros László: Reményből élünk, enélkül szegényebb lennék, ennek az anyagát főleg a jegyesoktatásnál és a középiskolásoknál tudom hasznosítani; Szentmártoni Mihály és Benkő Antal két könyve; Farkasfalvy Dénes: A Római levél és Szent János evangéliumának háromkötetes magyarázata szintén oázis és erőforrás számomra. - Világi férfi hitoktató, 1990.IX.12. Már évek óta feleségem és én olvasom a Szolgálatot és a mellékelt könyveket. Sógorommal megbeszélve kérem, hogy az én nevemre küldjék, továbbra is feleségem szüleinek címére. Fiatal pályakezdő gyermekorvos vagyok, jelenleg három apró csemetém van. - 1990.IX.13. Bocsánatot kérek süket hallgatásom miatt. Amiben igen nehéz a végső szót kimondani, azt halogatjuk. Pedig ezzel nem oldunk meg semmit. - Kiadványaikat nagyon szeretjük, nehéz lenne nélkülözni. Viszont ajándékba elfogadni is nehéz. Mit tehetek, ha a fizetségre a forint oly nehezen jön össze? - 85 éves vagyok, teljesen magányos. Tanácsi segélyből élek, ez havi 3000-5000 forint (mikor mennyi jut). - Spórolok rá, hogy kiadványaikat ne kelljen ajándékba elfogadni. (Ez nagyon elvem ellen van.) - 1990.IX.13. Tudatom Önökkel, hogy már5 éve elköltöztem az új címemre; azóta semmit nem kaptam kézhez Önöktől. Nagyon köszönöm, hogy most lehetőséget nyújtanak a Szolgálat újbóli olvasására. Beteges vagyok, az írás nehezen megy. így most nagyon jól esett kedves megkeresésük. - 1990.IX.14. Két egyetemista unokánk van, akik Pécsett tanulnak, és minden második levelükben érdeklődnek, hogy megjött-e mára Szolgálat. A péter-páli küldeményt már vissza is kaptuk tőlük. Ami a segítést illeti: bizonyára ismeretes Önök előtt a mai magyar gazdasági helyzet. Kisnyugdíjas vagyok, egyelőre a jövő téli fűtés még teljes bizonytalanságban van. Szeretném ajándékba kapni küldeményeiket; előre is meleg szeretettel köszönöm feleségemmel együtt. - 1990.IX.14. Azt hittem, már rendi közösségbe mehetek. De nem adnak vissza saját házainkból egyet sem. Bárcsak foglalkozna ezzel a nyugati sajtó, a mi illetékeseink szégyenére! Elvárták volna, hogy szemfényvesztő bábokként kivonuljunk a Szent István-napi ünnepségre. Ha ilyen ütemben mennek az ügyek, akkor már alig lesz szerzetes, aki a Szentatyát fogadja, illetve aki tiszteletét tegye a szokásos meghíváskor. - 1990.IX.14. ( 96
