Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: A kétségbeesett remény prófétája

"Az élő Istennek, Krisztus Atyjának attribútumait az evangélium és minden egyes hívő keresztény tudatában fellelhető történelmi kinyilat­koztatásból kell kikövetkeztetni, nem pedig metafizikai okoskodásokból, amelyek csak Scotus Eriugena Semmi-Istenéhez, a racionális vagy panteista Istenhez, az ateista Istenhez, egyszóval az elszemélytelenített Istenséghez vezetnek. - Mert az élő Istenhez, az emberi Istenhez nem az ész útján, hanem a szeretet és a szenvedés útján lehet eljutni. Az ész inkább csak elválaszt Őtőle. Nem lehetséges előbb csak megismerni, és csak azután megszeretni Őt; először is meg kell szeretni, sóvárogni kell rá, éhezni kell Őt, és csak azután lehet megismerni."" Hébe-hóba közvetlenül is érezzük az Istent, különösen a szellemi fuldoklás pillanataiban. Ez az érzés - jól figyeljünk, mert ebben van ennek az érzésnek minden tragikuma és az egész tragikus életérzés - az Istenre való éhezés, Isten hiányának érzése. Először is akkor hiszünk Istenben, ha - mint látni fogjuk - azt akarjuk, hogy legyen Isten, és képtelenek vagyunk Őnélküle élni." (T 160-161) És itt elérkeztünk Unamuno sajátos felfogásához: hinni annyi, mint akarni hinni (querer creer). Szakemberek (pl. Moeller) megállapították, hogy a querer creer jelentése Unamunónál bizonyos jelentésváltozáson esett át. Az 1897 körüli időben, amelyből a Napló is származik, a hinni akarni világosan különbözik a hit isteni erényétől, a természetfeletti hitaktustól, úgy, ahogy a katolikus tanítás azt értelmezi. Mert ez a "teológiai" ( = isteni) hit a kegyelem műve, még a hit kezdete is, tehát a hinni akarás is, ahogy az Egyház a szemipelagiánusok ellenében hangsúlyozta. A Naplóban (a harmadik füzetben) lejegyzi meglátását: "Ismerek egye­seket, akik hasonló krízishez jutottak, és kijelentették nekem, hogy hinni akarnak. Nem, nem akarnak hinni, nem akarják azt igazán. Azt hiszik, hogy hinni akarnak; vagy pedig akaratuk beteg. Mert ha valóban hinni akar­nának, akkor alapjában véve már hinnének; és a hitet a megalázkodásban és az állandó imában keresik. Honnan jön a hinni akarás? Ha Istentől jön és kegyelméből, megtaláljuk önmagunkban, ráhagyatkozva erre a szent vágyakozásra, a kegyelmet, hogy imádkozzunk és hogy kérjük Istentől: adja meg nekünk a hitet; és Ó kegyelmével magadja azt nekünk. - Kegyelem már a hivés vágya, amely kiérdemli számunkra az imádság kegyelmét; és az imádsággal elnyerjük a hit kegyelmét. Szívesen így hiszem ezeket a dol­gokat, és ha így hiszem, Uram, nemde ez azt jelenti, hogy már hiszek Benned?" (J 109) /V. / f\ 1900-tól kezdve viszont, úgy tűnik, Unamuno összekeveri a hipni akarás két szempontját: a modernisták, Harnack és Loisy hatására már csak a hinni

Next

/
Thumbnails
Contents