Szolgálat 87. (1990)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: A kétségbeesett remény prófétája
annál inkább belesüllyedünk. A derűs - de csakugyan derűs? - Platón a lélek halhatatlanságáról szóló dialógusában már huszonnégy századdal ezelőtt elszólta magát: arról beszélt, hogy kétes dolog a halhatatlanságról álmodozni, és fennáll a kockázat, hogy nem alaptalan az a mélyértelmű mondás: ’Szép kis kockázat!’, vagyis kiderülhet, hogy az a kockázat szép, amit azzal a hitünkkel vállalunk, hogy sohasem hal meg a lelkünk; s ez a mondat egyben Pascal híres érvének a csírája." (T 44-45. Unamuno itt Pascal ún. Parijára, fogadására utal; vö. pl. Gondolatok, 233.) Később visszatérünk erre a problematikára, és megvilágítjuk azt is, miként próbálta megtalálni a "megoldást" Unamuno a keresztény hitben. De előbb még néhány életrajzi adatot közlünk. Unamuno 1900 októberében a Salamancai Egyetem rektora lett. E hivatalától 1914-ben politikai okokból megfosztották (továbbra is helyettes rektor maradt). Don Miguel gyakran a spanyol monarchia ellenségeként nyilatkozott. De a hatalommal akkor került éles összeütközésbe, amikor Primo de Rivera diktátor uralkodott (1923-1930). Támadó cikkei miatt 1924-ben száműzték; néhány hónapig a Kanári-szigeteken tartózkodott, azután Franciaországba menekült. Párizsban élt, majd 1925-ben Hendaye-ben telepedett le. 1931-ben tért vissza Spanyolországba, és visszakapta salamancai egyetemi rektori állását; itt halt meg íróasztalánál, egyik barátja jelenlétében 1936 szilveszterén. 2. Az ész és szív csatája: az 1897-es megtérés Ch. Moeller tárgyilagosan így jellemzi Unamuno világnézetét: "Ha a salamancai rektor nem is ismerte soha azt ’a békét, amely meghalad minden értelmet’ (Fii 4,7), hinni akarása teljes ellentétben áll a gyökeres ateizmussal. Ha szüntelenül megtapasztalja azt az áthatolhatatlan szegélyt, amely elválasztja a természetfeletti hitet a querer creer (hinni akarni) szinte kétségbeesett nekifeszülésétől, ez nem annyi, mint ’gyúlékony kastélyt építeni a kétely alapjaira’, hanem megismerni a kétely és az állítás állandó harcát. Unamuno barátai egyébként úgy értelmezték lelki fejlődését, mint Istenhez való visszatérést, és a két oldalról ellene intézett támadások azt mutatják, hogy ha nem vált hívővé a szó ortodox értelmében, nem is maradt álcázott ateista, aki komédiát játszott önmaga és mások előtt __’Megtérése ol yan igazi vallásos megtérés, amelyet látszólag Jézus Krisztus és Egyháza felületes vagy talán mély félreismerése jellemez; lelkileg érvényes megtérés ez, még ha objektív szempontból kifogásolható is’ (M. Nédoncelle). Bizonyos szövegeinek panteista íze ellenére az a vallásos teizmus, amelyhez 57
