Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Teológia a mai társadalomban

Gondoljunk csak arra, hogyan hirdette meg Szent Pál a kereszténységet a görög kultúra központjában, Athénben (ApCsel 17). Először is kiemel egy jelenséget az athéni szokások közül, és elfogadja azt mint megbízható kiindulópontot: "Én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek." De mindjárt hozzáteszi, hogy a helyes görög magatartás félreértésekkel fonódik össze, mert hiszen az athéniek azt gondolják, hogy az "ismeretlen isten" csak egy a sok isten között, és tisztelete megfér más, attól független, sőt azzal ellentétes magatartásokkal; márpedig egy az Isten, és őt teljes szívvel, teljes lélekből és minden erőből kell tisztelni; ezért így folytatja: most letelt "a tudatlanság ideje", mindenkinek "meg kell térni". Ez pedig azt jelenti, hogy a görögöknek le kell mondaniuk sok istenről, sok tanításról, törvényről, szokásról. A hitnek a kultúrával való egybeolvadása tehát megítéli a kultúrát, egyes részeit megerősíti, új összefüggésbe emeli, más részeit pedig elveti.

A hit tanítását meg se lehetne érteni, ha nem kapna kifejezést az illető kultúra fogalmain keresztül, az illető kultúra gondolkozásmódján. Nem élhet Krisztus törvénye szerint az az ember, aki nem tud számot adni, miben kell elvetnie azt, amit eddig tisztelt, tisztelnie azt, amit eddig elvetett. Még Istent se tudja imádni, amíg nem alkalmazza Istenre azokat a kifejező magatartásokat, amelyekkel eddig kimutatta tiszteletét az általa elismert értékek iránt.

Azért az egyetlen keresztény tanítás a múltban is több, egyaránt érvényes és igaz teológiában testesült meg. Mikor a zsidókeresztények a hellenisztikus kultúra terében hirdették meg az evangéliumot, olyan fogalmakat kellett használniuk, amelyek a zsidó ember számára idegenek voltak: már Szent János is a "Logos"-ról, az Igéről beszélt (Jn 1,1-15), és az első nagy egyetemes zsinatok a Szentháromság hittitkát és Krisztus mivoltát azáltal fejtették ki, hogy állagról, természetről, személyről beszéltek, azaz az evangélium igazságát az evangéliumban elő nem forduló fogalmakkal tolmácsolták. A nyugati kereszténység természetesen tisztelettel fogadta el a zsidókeresztények és a görög keresztények mély fejtegetését a hittitkokról, és mérvadónak tekintette azt tulajdon gondolkozásában, mégis olyan problémákat kezdett feszegetni, amelyek a Földközi-tenger keleti medencéjében kevés érdeklődést keltettek. Szent Ágoston és a reformáció által felvetett problémákkal viaskodó hittudósok az isteni kegyelem és a szabad akarat viszonyát igyekeztek felderíteni, és szívesebben nyúltak jogi gondolatformákhoz, mint a görögök számára olyan kedves metafizikai kategóriákhoz.

26