Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: Az Ószövetség keresztény értelmezésben

akkor kerül a "mélylélektani" magyarázat valódi ellentétbe a keresztény magyarázattal, ha már nem a keresztény élményvilággal akarna vonatkozásban lenni, hanem például a minden ember számára lehetséges álommal vagy a világ valamennyi vallási élményében közös szimbólumokkal, és ha az ilyesmit aztán megtenné végső normának, amelyen minden bibliai valóságot is le kellene mérni. Akkor alapjában véve egyáltalán nem tudná elkerülni, hogy a Bibliát olyan mértéknormákból kiindulva interpretálja, amelyek ellentétben állnak vele. A gyakorlatban így közel kerülne ahhoz, ami a korai kereszténység korában "gnózis" néven lépett fel.

A Biblia felszabadításteológiai magyarázata - hogy egy más példát említsek - szintén lehet a keresztény magyarázat mintapéldája, ha nem hagyja magát végső normaként meghatározni ideológiáktól (mint pl. a marxizmustól) vagy bizonyos konkrét célkitűzésektől (mint pl. konokul eltökélt politikai szándékoktól). A latin-amerikai "felszabadításteológia" reflexióként értelmezi magát, a Biblia és az egyházi hagyomány fényében a gyakorlatra eszközölt reflexióként. Ez a "praxis" a szegények harca jogaikért és jobb megélhetési lehetőségekért. Mi más áll közelebb a keresztény írásmagyarázat szívéhez-leikéhez, mint ez az ügy? Hol történik ennél nyilvánvalóbban hídverés a bibliai szöveg és a keresztények élő tapasztalata között? így nem is csoda, ha a felszabadítás teológusai sok bibliai szöveg égető időszerűségét újból fölfedezték. Gondoljunk Izrael hitének központi tartalmára, a következő hitvallásra: Történelmünk kezdetén, amikor szegény és kizsákmányolt emberek voltunk a rabszolgaállamban, Egyiptomban, a mi Istenünk kivezetett onnan minket szabad életbe; olyan országot adott nekünk, amely teljesen a miénk, és ahol igazságos társadalmi rend szerint élhetünk; ezt a rendet a Sinai hegyen maga mi Istenünk tervezte meg számunkra. (Vö. MTörv 6,20-25.)

Ha az Ószövetségnek ezt a központi mondanivalóját, amely egyben a húsvéti ünnep fő témája is, kidomborítjuk, és a mai szegények kiáltására vonatkoztatjuk, akkor hiteles "keresztény" bibliamagyarázatot művelünk. Ez semmiképpen sem kerülhet feszültségbe vagy ellentmondásba azzal, ami a keresztények fejében és szívében végbemegy, amikor a húsvéti vigíliát ünnepük, és amikor a húsvéti vigília Uturgiájában a Vörös-tengernél felhangzó győzelmi énekhez közvetlenül kapcsolódik Jézus feltámadásának meghirdetése és új emberek beépülése a hívők közösségébe a keresztség szentsége által.

A német eredeti címe és lelőhelye: "Das Alte Testament christlich ausgelegt. Eine

Reflexion im Anschluss an die Ostemacht": Geist und Leben 61 (1988) 98-107.

14