Szolgálat 86. (1990)

Elmélkedések - M. Claudina: Küldetésben

ciaországba. Megalapítja a lazaristák missziós társaságát, akik nemcsak az ország egyszerű falusi népét tanítják az evangéliumi életre, hanem Anglia üldözött népét is Krisztushoz segítik. A vallás tiltva volt. Sok missziós pap esik áldozatul. Mégis jelentkeznek újak és újak a veszélyes küldetésre. Még többen szenvednek vértanúságot Tuniszban. Szt. Vince tudta, hogy hány keresztény kerül a kalózok fogságába, és hasonló rabságban vergődik, ha nem tagadja meg hitét. Ezért küldi fiait az afrikai partokra, hogy mentsék, ami menthető. Külön fejezetet lehetne szentelni elszántságuknak, mellyel papjai minden kockázatot vállalnak a lelkekért. És sokrétű küldetése mellett ki kell emelnünk Szt. Vince bámulatos szervezőerejét is. Mert ő sürgeti a szemináriumok létesítését, hogy a papság életét magasabb szintre emelje, és ő szervezi meg a keddi konferenciákat, hogy papjai a szent élet által a híveket is megszenteljék.

Igen, a szentek hallatlanul többet bírnak, mint az átlagos apostolok. Nagyobb a küldetésük! Több a kegyelem és áldás fáradozásukon, ha egészen Jézusra épülnek. És a maguk erejére sohasem támaszkodnak. Sikerek láttán eszükbe sem jut elbizakodni. A dicséretek nem "dobják fel" őket. Megmaradnak egyszerűnek, alázatosnak, szerénynek. Milliók mennek át kezükön, de nem kell félni, hogy az adományokból egy fillért is megtartanak maguknak. Csak eszköznek tartják magukat Isten kezében. Boldogok, hogy tehetnek valamit az Úr nevéért. Ahogy az apostolok örültek a megostorozás után, hogy valamit szenvedhettek Jézusért, ugyanúgy az igazi küldöttek természetesnek veszik a hasonló helyzeteket.

S most a Magyarországon újrainduló szerzeteséletről. Uram, valóban küldetésük lenne még a 60-70-80-90-es korosztályoknak? Újra elhangzott fölöttük Ábrahámhoz intézett szózatod: "Menj ki földedről és rokonságod közül, és eredj arra a helyre, melyet majd mutatok neked (elöljáródon keresztül), és nagy nemzetté teszlek." Megható példákat látunk az elindulásban. .. Súlyos betegségben vette át egy szerzetes a bizonytalan elöljárói tisztet. És tapasztaljuk az istenáldást áldozatán. Van, aki kételkedve indul, van, aki félve és rogyadozó lábakkal, egyesek hittel, mások felszámolva bátran mindent.

Megértéssel kell ezt fogadnunk, és nem szabad senki fölött pálcát törnünk, hiszen azt hittük, hogy a kolostor falain kívül kell megvárnunk a "Vőlegény érkezését". S íme, milyen váratlanul felharsant a kürt: "íme, jön a Vőlegény, menjetek az Úr Krisztus elé! Hozzátok rendbe lámpásaitokat! Még tervem van veletek, mielőtt bevezetnélek benneteket a lakodalmas házba." De a zsoltáros figyelmeztet: "Ha ma az Úr szavát meghalljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!" Gyorsan döntsünk, mert lehet, hogy holnap már késő lesz.

91