Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Keresztény életünk mint küldetés

ben az evangéliumban Jézus közel negyvenszer utal az Istenre úgy, mint arra, aki Őt küldte.

Jánosnál látjuk, hogy tanító, gyógyító munkája során Jézus olyan fokban azonosította magát küldetésével, hogy csak azt tudta, akarta mondani és tenni, amit az Atyától hallott: "Tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött" (7,16); "Akit az Isten küldött, Isten szavait mondja el" (3,34); "Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki küldött, és véghezvigyem az Ő művét." (4,34) Azt is elmondta a názáreti vándortanító, hogy mi indította Istent a Fia elküldésére: "Mert az Isten úgy szerette a világot, hogy odaadta Egyszülöttét azért, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten ugyanis nem azért küldte a Fiút a világba, hogy a világot megítélje, hanem hogy a világ üdvösségre találjon általa." (3,16-17) Azaz a Fiú elküldésének egyetlen indítóoka, forrása az Atya szeretete bajban levő teremtményei iránt.

Azt is megtudjuk János evangéliumából, hogy ugyanaz az Atya, aki küldte Jézust, egyúttal életének is forrása, és Jézus, étel formájában, ugyanezt az életet akarja továbbadni övéinek: "Ahogy engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, ugyanúgy az is, aki engem eszik, általam élni fog." (6,57) Földi pályája végén Jézus ismét küldetéstudatának ad kifejezést: "Most elmegyek ahhoz, aki küldött" (16,5); de még ekkor is csak azért imádkozik, "hogy a világ elhiggye, hogy Te küldöttéi engem." (17,21; vö. 11,42)

Az evangéliumban elmondottak visszhangjaként a János-levélben Jézus idézett szavainak szinte rövid kommentárját halljuk: "Az Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk; láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül [...] A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük az Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül." (Un 4,9-10.14)

Ahhoz azonban, hogy Jézus üzenete elérjen bennünket, hogy szavainak magva bennünk kikeljen és bő termést hozzon, a Szentlélek elküldése is szükséges. Ennek az ajándéknak ismét János a tanúja; nála olvassuk Jézus ígéretét: "Kérni fogom az Atyát, s Ő egy másik Pártfogót küld nektek, hogy veletek legyen mindörökre: az Igazság lelkét" (Jn 14,16-17); "Amikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök hozzátok, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam." (Jn 15,26) Az ígéret először húsvét napján teljesedett be, amikor a feltámadt Jézus megjelent apostolai körében, rájuk lehelt és így szólt: "Vegyétek a Szentleiket!" (Jn 20,23), majd pedig pünkösdkor, az Egyház születésnapján, amikor a lángnyelvek formájában leszálló Lélek tűzzel, bátorsággal lelkesedéssel töltötte el a tanítványokat. Itt említjük meg, hogy Péter egyik korai nem sokkal pünkösd után elmondott beszédében is megtaláljuk JéAis küldetésének a gondolatát: "Az Isten elsősorban nektek adta és hozzátok küldte el Fiát,

6