Szolgálat 86. (1990)

Az egyház szava - Az Osztrák Püspökkari Konferencia pásztorlevele a szociális kérdésről

ösztönöz minden keresztényt, hogy vállaljon részt a mindennapi életben az evangélium útmutatása alapján". Olyan időszakban, amelyben "a világ- történelem fontos fordulatot tett", a püspökök hozzá szeretnének járulni a lelkiismeret felébresztéséhez, hogy minden keresztény és minden jószán­dékú ember Istenbe vetett bizalommal útnak indulhasson egy emberibb világ felé. A konkrét cselekvés mércéje és serkentője A szociális pásztorlevél a katolikus szociális tant hangsúlyozza, és a jelenkor különleges kihívásaira akar rámutatni. Kiemeli azokat a krité­riumokat, amelyek a szociális viselkedés alapjául szolgálnak "az emberről szóló keresztény tanítás szerint" (9). (A zárójelbe tett számok utalnak a szociális pásztorlevél megfelelő cikkelyére.) A püspökök ezáltal szeret­nének tájékozódási segítséget nyújtani a mai, gazdasági és társadalmi válto­zásoktól vemhes időben a sürgősen szükséges és felelősségteljes cselek­véshez. A vélemények jogos sokfélesége A püspökök előtt világos, hogy "nézeteltérések fognak' fellépni ott, ahol az erkölcsi elvek alkalmazásáról van szó" (11). Jogos a konkrét szociális cselekvések sokoldalúsága, mert "ugyanattól az evangéliumtól sugallva, a keresztények különböző döntéseket hozhatnak a konkrét megoldások kere­sése közben. Az Egyház elismeri ezt a tényt, de azt kéri minden keresz­ténytől, hogy komolyan foglalkozzon ezekkel a szociális irányelvekkel, anél­kül azonban, hogy kisajátítaná az Egyház tekintélyét kizárólag a saját véleménye érdekében." (12) A pásztorlevél meghív mindenkit, hogy gon­dolja át az Egyház szociális irányelveit. A hitre épülő elkötelezettség Amikor az Egyház állást foglal szociális kérdésekben, azt vallási meg­bízatása alapján teszi, hogy "Isten szeretetét és a Krisztus által hozott üdvösséget hirdesse az embereknek" (8). Ez az üdvösség olyan világban valósul meg, amelyet a bűn valósága jellemez. "Krisztus halála és feltá­madása által azonban megtört a bűn hatalma. Az ember felszabadul, hogy bevesse magát az igazságosság szolgálatába, amelynek beteljesedését Isten­ben várja. Ilyen szabadságon és végidőki reményen alapszik a keresztények társadalompolitikai szerepe" (13), nevezetesen, hogy "emberibb emberré váljanak" (14) a munkában, a gazdaságban és a társadalomban. Eközben az Egyházat a Teremtés könyvének parancsa vezeti, miszerint "művelni és védelmezni kell a földet" (14), "szeretettel és bölcsességgel" (51) kell viszo­nyulni a teremtéshez. Jézus példája is irányadó: "az ács fia" maga is belépett a munka világába (16), hogy "általa mindent kiengeszteljen, mindent a mennyben és a földön" (51). 68

Next

/
Thumbnails
Contents