Szolgálat 86. (1990)

Élet a plébánián - Teleki Béla: Gyermekek istentisztelete

is tapasztalhassák meg a liturgikus ünnepléssel. Az viszont egyértelmű, hogy ez csak akkor történhetik meg, ha az ünneplést hozzájuk szabjuk, ha ők maguk is részt vesznek nemcsak a szentmise levezetésében, hanem tervezésében is.

4. Idő kell hozzá

Vitathatatlan, sokkal időigényesebb a készülés arra a szentmisére, ahol gyermekek és fiatalok is jelen vannak.

A bibliai események vonzóak, izgalmasak. Lekötik a gyermekeink figyelmét, és formálják hitüket, jellemüket. Egyes bibliai üzeneteket mégis újra kell fogalmazni, eseménybe öltöztetni, hogy a gyerekek megérthessék. Erre alaposan fel kell készülni. Sokat használnak közben a gyermek- vagy iskolai események, párbeszédek. Kérdezzünk, és engedjük, hogy kérdezzenek. Teremtsünk eleven kapcsolatot hallgatóinkkal. Engedjük, hogy az isten- tisztelet alatt mozoghassanak. Felállhatnak, leülhetnek, a miatyánk alatt kitárhatják kezüket, stb. Tegyük továbbá megfoghatóbbá a Szentírás olvasmányait: nagyobb diákokkal vagy az ifjúsággal begyakoroljuk azon mozgásokat, szerepeket, amelyek világosabbá, élményszerűbbé teszik az Isten szavát, és olvasás közben megjelenhet a gyermekek szeme előtt maga a tékozló fiú, a megbocsátó apa és az irigy testvér a maga helyén és megfelelő arckifejezéssel, mozdulattal Persze, ne vigyük túlzásba, ne váljon a szereplés, s ezzel a szemléltetés nevetségessé. Legyen mérsékelt és méltóságteljes az események vagy igazságok "megjelenítése". Ekkor élik át gyermekeink igazán.

Az eleven elbeszélés és átélés szükségesebb még a tévénél és videónál is, bár ezek az üzenetközlő eszközök roppant lehetőségeket rejtegetnek - sajnos, még mindig csak rejtegetnek. Hátrányuk az, hogy passzív befogadásra tanítanak. A színes elbeszélés, eleven szemléltetés pedig közreműködésre szóhtja fel a gyermekeket. Hogy mennyire fontos ez, abból tudjuk, hogy csak a közreműködő keresztény az igazi, érett hívő. Tehát a legmodernebb közvetítő eszközök sem menthetnek fel minket a szemléletes elbeszéléstől. Ha az istentiszteleten pl. diákat vetítünk, azt is kísérjük szavakkal, magyarázattal, esetleges más megjelenítéssel. "Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk." (ApCsel 4,20) Az apostoli mondás érvényes a papra, de kisgyermekeinkre is. Különösebb buzdítás nélkül is továbbadják mindazt, amit átéltek az istentiszteleten. Ha a prédikáció gazdag élményeket nyújt, társaikat is magukkal hozzák.

5. Látni és hallani

A felnőtt ember hibája a felületes nézés és hallás. Beszélünk a gyermekhez, de szinte rá sem nézünk, oda sem figyelünk, csak újságolvasás közben hallgatjuk szavait.

64