Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - DeRoth László: Keresztény család? Ma?

Habár a család minden emberi társadalom állandó alkotórésze, formája és rendeltetése annyira különböző, mint amennyire különböznek egymástól az egyes társadalmak. Az agrártársadalomban más a család struktúrája, mint a városban; más Szibériában, mint Dél-Franciaországban vagy Kaliforniában. Viszont mindegy, hogy hol van, vagy milyen formát ölt: a családi élet is, mint minden más, ami az emberi kapcsolatok dinamikájának van alávetve, örömökkel és problémákkal jár.

Egy kis történelem

A családi élet problémái megkezdődtek már az első párral, Ádámmal és Évával; és folytatódtak Káinnál és Ábellel, az első testvérpárral. (Ezt a folytatást még ma is látom a gyerekeimnél, amikor "fojtogatják" egymást az autó hátsó ülésén.)

A történészek még mindig nem döntötték el, hogy mikor alakult ki az ún. hagyományos család. Tudunk a patriarkális családról, amely nemcsak több feleségből és tucatnyi gyerekből állt, hanem még a szolgák sokasága is a családhoz tartozott. Tudjuk, hogy a királyoknak több feleségük volt, gyakran politikai okokból (vagy talán önkínzásból?!), és elképzelhető, hogy egy ilyen nagy család rendben tartása ugyanannyi időbe került, mint az egész országé.

A latin família szó tulajdonképpen a háznépet jelenti; tehát mindenki, aki a házhoz tartozott, a család része volt. Ez megnyilvánul kifejezéseinkben, illetve az olyan szavakban, mint házasság, házasodni, házasélet, beházasodni stb.

Az iparosítás magával hozta a családtagok elidegenedését egymástól. Az agrárkorban a család minden tagja a földművelésben együtt dolgozott; az iparosítással viszont a családok szétszakadtak, mert a családtagok általában szétszórtan, különféle munkahelyeken dolgoztak. Hosszú, nehéz, kimerítő napok vártak a családtagokra. A munkanap befejeztével nem maradt energia az egymással való törődésre, a kedvességre, a figyelmességre. A szeretetet vagy az érzések kimutatását gyengeségnek könyvelték el, és csak az újszülött vagy a kisgyermek iránt lehetett szeretetet, gyöngédséget mutatni. A családi kapcsolatok meggyengültek, lényegében nagyrészt meg is szűntek.

Nyugaton a Viktória-kor befolyására a családi kapcsolatok is hivatalosakká, diplomatikusakká, etikettszerűekké váltak. A szülők által történő gyermeknevelés és tanítás vagy korán abbamaradt, mert nagyon fiatalon kellett munkába állniuk, vagy - ha az anyagi helyzet lehetővé tette - a szülők elfoglaltságuk miatt idegenekre, gyermeknevelőkre vagy intézetekre bízták gyermekeiket. Mindez hozzájárult az együttélő, együttdolgozó család szerkezetének és egységének szétmorzsolásához. ,

52