Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Felelősségünk az Egyházban
autonómiává való fejlesztéséhez. (Vő. Peter Eicher, Hrsg.: Neue Summe Theologie 3, Herder, Freiburg usw. 1989, 116-121. old.). A hívek nem éreztek többé felelősséget Krisztus és Egyháza ügyéért, hiszen azt kisajátította egy feltörő egyházi réteg, a papság. Az, hogy a középkori feudális társadalmi rend közepette az Egyház alá- és fölérendeltekre, iskolázatlanokra és iskolázottakra, mestereibe és inasokra, klérusra és laikusokra tagolódott, összhangban állt a közfelfogással, és alig éreztette vészes következményeit. Erre csak a jóval későbbi, Európában bekövetkező társadalmi és kulturális változások kezdtek valójában fényt deríteni: a keresztény szemléletnek a közéletben bekövetkezett vi- szonylagosodásával. 2. Ki a közszellem fenntartója és alakítója? Ezt a francia forradalommal elkezdődő és mind a mai napig növekvő méreteket öltő folyamatot a papok egyedül semmiképpen sem képesek feltartóztatni sem Keleten, sem Nyugaton. A keresztény szellem kialakításához minden keresztény hozzájárulása és munkája szükséges, főleg egy olyan szabad társadalmi korszakban, amikor minden téren megszűnőben a kiváltságosak osztálya, és egyre inkább érvényesül a nép érdeke. A krisztushívők viszont csak úgy veszik komolyan keresztény hivatásukat, és képesek betölteni kovász szerepüket a közéletben, ha ezt az ő érdekük is megkívánja, és megszabadulva a papi gyámkodástól, megfelelő módon azonosíthatják magukat az Egyházzal A még mindig általánosan uralkodó köztudattal szemben mindenképpen ki kell vesznie annak a téves szemléletnek, amely szerint az Egyház még mindig csak a papság. A keresztény közszemlélet alakítása társadalmi folyamat, és az nemcsak a papság, de az egész Egyház, papok és hívek együttes feladata. Éppen ezért minden olyan struktúra és papi azonosság kibontakoztatása, amely magában hordja a laikusok leértékelését az Egyházban, nemcsak ferde és téves, de lelkipásztori szempontból nagyon veszélyes is, mert elősegíti az elvilágiasodás folyamatát. 3. Ki játsza a prímhegedűt? A papok és hívek bizonyos értelemben "munkatársak az Úr szőlőjében"; egymásra vannak utalva, és partneri kapcsolatban kell lenniük egymással. Nem arról van itt szó, hogy a papoknak fel kell adniuk identitásukat, csak éppen arról, hogy a kisarldtott meghatározás szerinti klérusnak és laikusoknak valódi partneri kapcsolatba kell lépniük egymással, akárcsak két azonos hangzású hangnak a zenében. Meg kell osztaniuk a felelősséget az Egyházban és az Egyházért, anélkül, hogy a papságnak egyetlen hitigazságról vagy vezetői feladatkörről le kellene mondania. .Csupán csak arról van itt szó, hogy határozataikat mindig a laikusokkal közösen kell meghoz44
