Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Fényesi Márk: Malula bíboros, egyházalapító
hogy csak akkor teljes a kereszténységük, ha embertársaik szolgálatára, szellemi, anyagi és erkölcsi életük kiteljesedésére kötelezik el magukat. A kinshasai egyház afrikaiasítása "Tegnap külföldről jött misszionáriusok tették kereszténnyé Afrikát; ma az afrikai négerek afrikaiasítják a kereszténységet." Malulának ez a találó mondása hatalmas feladatot, kemény küzdelmet és mély örömöket jelent. A bíboros nagysága talán itt fejeződik ki a legjobban: tudatosan vállalta ezt a feladatot, töretlen hittel és reménnyel igyekezett végrehajtani, bár néha sebeket is kapott éppen ezen a téren. Nem egyedül szállt síkra, az egész zaire-i püspöki kar harcolt ezért az eszméért. Malula a zászlóvivőjük volt. Két fronton küzdött. Befelé, hazájában a nemzeti öntudat kialakulásakor bizonyítani akarta, hogy a keresztény hit ugyan kívülről jött Zaire-ba, de tartalma révén nincs ellentétben a nép szabadságtörekvésével. Sőt, a nemzet csak gazdagodhat emberi értékeiben, ha magáévá teszi és a közéletben is vállalja Krisztus örömhírét. A függetlenséget megelőző években egyesek szélsőséges nacionalistának tekintették Malulát. Felszólalásaiban ugyanis sürgette a függetlenséget, és a társadalmi igazságosság mellett tört lándzsát. De nem kívánt belekeveredni a napi politikába: a keresztény társadalom, az emberi méltóság elveit hirdette. Ezért nem riadt vissza attól sem, hogy a függetlenség elnyerése után elítélje a nacionalizmus túlkapásait. A katangai zsoldosok véres lázadásakor emelt szóval hirdette, hogy "nincs külön Istene a fehéreknek és a feketéknek". Az ország új vezetőit pedig emlékeztette arra, hogy a korrupció, a fényűző építkezések, a szociális kérdés elhanyagolása csak rossz vért szülhet. Megjegyzéseit nemegyszer személyes kritikának tekintették a kormány emberei. Máskor a katolikus iskolák és kórházak államosítása elleni tiltakozása támasztott feszültséget közötte és a világi hatóságok között. Az ellentét 1972-ben érte el csúcspontját. Mobutu államelnök 1971 végén meghirdette a "hiteles ősiség mozgalmát": el akarta törölni a kolonializmus minden nyomát, fel akarta támasztani az "eredeti afrikai bölcseletet". A gyakorlatban többek között azt is megkívánta, hogy a zaire- iak ne viseljenek keresztény nevet; a minisztériumokban is kötelezővé tette politikai mozgalmának tanítását; stb. Kinshasa katolikus lapja, "A keresztény Afrika" 1972. januári vezércikke elég élesen bírálta ezt a mozgalmat. Nem vezet ez a kereszténység megszüntetéséhez? Nem térünk vissza egy társadalmilag már túlhaladott állapotba? Az afrikaiasítás elvi és gyakorlati problémái forogtak kockán. - A cikkért Malulát tette felelőssé a kormány. Mivel fennállt a veszély, hogy börtönbe vetik, önkéntesen ment száműzetésbe Rómába. Pár hónapos tárgyalás után visszatérhetett egyházmegyéjébe. Munkatempója, lelkesedése nem tört meg; csak hosszú ideig nem prédikált vagy nem szólalt fel, amikor az ünnepségen Mobutu elnök (maga is katolikus) jelen volt. Nézetének alapvető elvi pontját sohasem adta fel: A 41
