Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Apostolkodás odafigyeléssel

tivitással kapcsolatban. A végletekig fokozott és mesterkélt nem-direkti- vitás a másik lefokozása, kicsit amolyan együgyűsítése. Az értelmi fogyatékosokra és lelki betegekre szoktunk mindent ráhagyni. Saját tapasztalatból tudjuk, ha valakitói tanácsot, eligazítást kérünk, ha valakihez bizonytalanságunkban fordulunk, akkor nem élettelen tükör elé akarunk állni, amely saját magunkat mutatja vissza, hanem egy egyén elé, akinek ugyanarról a dologról saját véleménye van. Ennek feltétele, hogy a lelki- pásztor hiteles, mély lelkiséggel rendelkezzék.

A lelkipásztori tanácsadás egyik jól sikerült gyakorlati kézikönyve G.R. Niklas (1980) munkája. A lelkipásztori felkészültség kulcsfogalmát a "pasz- torális identitásban" látja. Bár valószínűleg minden segítő személynél jelentkezik az önazonosság problémája, a szerző úgy véli, papoknál és szerzeteseknél ezen a téren több a nehézség. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy csak ritkán próbálják meghatározni személyazonosságukat a betöltött szereptől eltekintve. Ha valaki rájuk kérdez, kik ők, a válasz leginkább a szerep kategóriájában fogalmazódik: pap, lelkész, szerzetes stb.

Ám ha ezen túl nem képesek meghatározni személyazonosságukat, a szerep-azonosság könnyen akadálykeltő tényezővé válhat a segítő viszonyban. Ilyen és hasonló kérdéseket kell tisztáznunk: Ki vagyok személy szerint? Mit érzek? Melyek legnagyobb értékeim? Mely viszonyokat tartom a legfontosabbaknak életemben? Stb. Azok a világi hívők, akik bekapcsolódtak a lelkipásztori tevékenységbe, ezen túlmenően azzal a kérdéssel is szemben találják magukat, hogyan viszonyulnak a papi szolgálathoz; egyesek ugyanis szerepüket a "kispap" jegyében látják.

Miért fontos az identitás tisztázása? Azért, mert különben ráveti árnyékát a segítő viszonyra. A szerző a pasztorális segítők kiképző tanfolyamán megfigyelt jelenségekből kiindulva felsorol néhány rosszul sikerült iden- titás-modeÜt:- Orvosi szerep: voltak olyan papok, szerzetesek és lelkipásztori tanácsadók, akik magukat orvossegédeknek érezték, sok orvosi jellegű kérdést tettek fel, magyarázták a diagnózisokat, stb.- Probléma-megoldók: ezek figyelmesen végighallgatják a kliens problémáit, hogy aztán közvetlen megoldást javasoljanak. Ennek egyik gyakori formája az "örök igék" tolmácsolója, aki egy-egy többé-kevésbé megfelelő szentírási idézettel, teológiai igazsággal igyekszik megoldást nyújtani.-Felvidítok: vannak, akik úgy gondolják, az a feladatuk, hogy jókedvre derítsék a lehangoltakat, vagy legalábbis reményt nyújtsanak. Az ilyen személy valószínűleg maga sem képes szembenézni az erős negatív érzelmekkel, indulatokkal, pl. a félelemmel, gyűlölettel, amelyekkel kliensében találkozik.

29