Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Apostolkodás odafigyeléssel
Mivel a fent említett kibúvók leginkább nem vezetnek jó kimenetelhez, a szakemberek tanácsa szerint célravezetőbb megoldás az egyenes, tapintatos közlés, vagyis ténylegesen úgy tüntetni fel az említett negatív érzelmeket, mint saját élményünket: "Idegesít hosszú lére eresztett elbeszélésed, és úgy érzem, kifogyok a türelemből. Tudom, hogy ez az én hibám, de mégis igyekszem odafigyelni, mit mondasz . . Ellenkezőleg, elhibázott lenne ugyanezt az állapotot, érzelmet úgy feltüntetni, mint a másik hibáját: "Oly hosszú lére ereszted mondanivalódat, hogy az megőrjíti az embert..." A különbség így első tekintetre talán nem nagy, de üzenetében mélyreható. 3. Nem birtokló emberiesség A nem birtokló melegség a másik személyének tiszteletben tartását jelenti. Nem jelent gyöngeséget, mert egy fontos, evangéliumi megkülönböztetés az irányelve: a tett nem azonos az emberrel. Rogers nem-direk- tivitásról beszél, ami nála azt jelenti, hogy a terapeuta nem akarja kívülről irányítani a kliens életét, megoldási irányvételét, röviden, nem akarja rákényszeríteni saját nézeteit, megoldásait, normáit, hanem igyekszik mozgósítani a tanácsot kérő személy erőforrásait. Az odafigyelés művészete El tudjuk képzelni, hogy nem mindenki érez magában "hivatást" ahhoz, hogy vállalja a lelkipásztori tanácsadás terhét. Ez teljesen érthető érv, és senki sem kényszeríthet rá valakit arra, amire nem érez belső indítást. Ezzel azonban azt is szeretnénk jelezni, hogy az odafigyeléssel történő lelkipásztorkodás nem csupán "technika", hanem művészet is, mi több: karizma, Istentől kapott ajándék. A karizma azonban sohasem ment fel az alól a kötelesség alól, hogy igénybe vegyük az összes kiképzési módszereket az adott képesség tökéletesítése céljából. Ilyen megvilágításban szeretnénk felhívni a figyelmet bizonyos magatartásokra, beavatkozási "fogásokra", amelyek közül egyeseket téveseknek minősítünk a személyes kapcsolat egyes szakaszaiban, másokat viszont helyeseknek. Mint már említettük, a segítő beszélgetés egyik alappillére az empátia, a bele-élés képessége, ami három szinten valósul meg. Mind a három szinten elkövethetők módszertani hibák, amelyek ahelyett, hogy tovább vinnék a beszélgetést, és következésképpen a probléma megoldását, holtpontra vezethetik azt. A tartalmak szintjén elhamarkodott és helytelen közbelépés az értékítélet kinyilvánítása, mondván pl., hogy emberünk tévesen észleli, miszerint őt családja nem fogadja el. Ugyancsak téves a korai értelmezés, pl., hogy az, amit emberünk mond, nem egészen helytálló, igyekezzen inkább arra ügyelni, hogy ő fogadjon el másokat. Ezen a szinten a helyes beavatkozás az egyszerű visszajelzése annak, hogy értjük, miről beszél, esetleg időnként megismételjük egész röviden, hogyan hallottuk, amit mondott, vagy egy27
