Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - Friedrich Wulf: A hitélmény mint a keresztény tanúságtétel előfeltétele

A mondottakból világos a hitélmény és a hitről való tanúságtétel közötti szoros és megbonthatatlan kapcsolat. A hitről való eredményes tanúságtétel feltétele a hitélmény. A tanítványoknak élménytudásuk volt Jézusról és az ő titkáról, amely teljesen csak a feltámadás misztériumában tárult fel, és ez a tudás - bár hivatkozhatott látott, hallott, együtt átélt, közvetlenül megtapasztalt dolgokra, mégis - megmaradt hittudásnak. Mivel hitélményük Jézus- és Krisztus-élmény volt, amit ajándékba kaptak a Lélekben, Jézus Leikétől, azért tanúságtételük teljesen a Krisztus-misztériumra összpontosul, méghozzá két vonatkozásban is. Egyrészt az Atya oldaláról: Ő előbb szeretett minket, és elküldte Fiát, mikor még bűnösök voltunk (vö. Un 4,10); benne, életében és szavaiban maga az Isten szólalt meg. Másrészt közvetlen Krisztus oldaláról: Életét adta mindenkiért, engedelmeskedve az Atya szerető akaratának, és mivel halálakor bizalommal adta magát az Atya kezébe, ezért szeretetét és bizalmát végérvényesen elfogadta az Atya, sajátos dicsőségébe emelte őt, és ráruházta az uralmat mindenek felett. Az Atyáról és a Fiúról szóló ezen egyetlen üzenetet adták tovább az apostolok (tanítványok) megbízatásból és a Szentlélek által, hisz "senki sem mondhatja: ’Jézus az Úr’, csak a Szentlélek által" (lKor 12,3). Annak, aki lélekben akarja az evangéliumot hirdetni, tapasztalatból kell beszélnie, és ki kell tárulkoznia a Lélek felé, hogy ne valami más evangéliumot hirdessen. Még a tanítványok és apostolok feje felett is ott lebeg a hamis tanúvallomás átka, amelyről Pál beszél (Gál 1,8).

Amit a tanítványok és apostolok hitre vonatkozó tanúságtételéről mondanunk kell, az analóg, vagyis hasonló módon érvényes azok hittanúságára is, akik az Égyházban megbízást kaptak Isten szavának hirdetésére, sőt minden keresztény hittanúságára is, mert a keresztségben és a bérmálásban mindegyiküket felvértezték, és mindegyik megbízást kapott a hit ezen tanúsítására. Megismételjük e tanúságtétel ismertetőjeleit:

1. E tanúskodás ősforrása a Krisztus-misztérium, amelyről az Efezusi levél így ír: "Tudtunkra adta ugyanis (az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja) akaratának titkát, azt az előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz. Szolgáljunk hát fölsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket." (1,9-12) Ezzel az egy és mindent átfogó titokkal összhangban kell lennie a hitről szóló minden egyes tanúságtételnek; erre az egy titokra kell irányulnia minden hitről való tanúságtételnek.

2. E tanúságtételnek, amelyhez szükséges a megbízatás (a hit egyetlen tanúja sem beszél önmagától), hitélményből kell fakadnia, éspedig a Jézussal meg mindazzal szerzett élményből, amit az Atya vele kapcsolatban

5. Hitélmény és tanúság a hitről

20