Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - Friedrich Wulf: A hitélmény mint a keresztény tanúságtétel előfeltétele

A kívülállóknak az ilyen ismérvek nagyon is szubjektívnek tűnhetnek. Az történik pL, hogy a hívő a hit fényében úgy értelmezi saját életét, annak meghatározott jelenségeit és eseményeit, mint Isten beavatkozását, és ezért mint kegyelmet, s ebben nagy erőt és segítséget talál. Meghallgatottnak tudja magát, olyannyira, hogy egyes dolgok Isten csodálatos beavatkozásának tűnnek szemében. Teljesen biztos efelől, mert ez tartja és bátorítja, hogy tovább haladjon. Ha ezzel még az is vele jár, hogy a hívő könnyedén vállalja a nehézségeket, állja a megalázást, elviseli a kudarcot, alázatosabbá, szolgálatkészebbé és önzetlenebbé válik, saját személyét képes háttérben tartani, mindez az illető számára joggal olyan kritériumnak számít, amely hitélményeinek hitelessége mellett szól, még akkor is, ha ezt senkinek sem tudja bebizonyítani.

Ám mindezen ismérveket még egyszer le kell mérni az Egyházon, a hitre vonatkozó egyházi hagyományon, az éppen időszerű egyházi tanítóhivatalon, a közösségen és annak hitén. így a hívő nyilvános megítélés alá veti hitének nyelvezetét, egyben saját hitélményét. így megerősítést és egyben helyesbítést kap, és amennyiben kész beleilleszkedni az Egyház és a közösség hitébe, hitélménye hitelességének újabb megbízható ismérvére tesz szert. Hisz a Lélek szól a közösségekhez (vö. Jel 2,7.11.17.29; 3,6.13.22).

4. Mit értünk a hitről való tanúságtételen?

Gyakran előfordul az Újszövetségben a "tanú", "tanúság" kifejezés, mégpedig központi helyeken: amikor arról van szó, hogy az Atya küldi és megbízza a Fiút, valamint Krisztus küldi és megbízza a tanítványokat (apostolokat). Jézus egyenesen maga a Tanú. A jánosi Jelenések könyve "hűséges tanúnak" nevezi (Jel 1,5; 3,14); Pilátus előtt maga vallja, hogy az igazságról kell tanúságot tennie (Jn 18,37); ez konkrétan azt jelenti, hogy be kell mutatnia az Atyát mint igazságot: "Atyám! Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál." (Jn 17,6.26) Ő az, aki "Poncius Pilátus idején kiváló tanúságot tett az igazságról" (lTim 6,13). Ebben az Isten által elrendelt tanúi mivoltban a tanítványok is részesülnek: "Tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeábán és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig" (ApCsel 1,8); "Ti tanúi vagytok ezeknek" (Lk 24,48), vagyis Jézus szavainak és tetteinek. Ennek megfelelően a tanítványok "Krisztus tanúinak" is tartják magukat; tanúságuk Krisztus-tanúság, igen, ők "az Istentől előre kijelölt tanúk" (ApCsel 10,41).

Mit is jelent tulajdonképpen az Újszövetség szóhasználatában "tanúnak lenni" és "tanúságot tenni a hitről"? A kifejezéseket a jogásznyelvből kölcsönözték, ezért bírósági jelleggel rendelkeznek : a tanúságtétel törvényszék előtt tett, kötelező erejű kijelentést jelent olyasmivel kapcsolatban, amit valaki maga látott, hallott és átélt, amiről éppen ezért megbízhatóan tudósíthat. Az Újszövetség tanúja a világ nyilvánossága előtt 'áll. Elő kell lépnie, ki kell állnia. Hivatalos, megbízott tanú, a legfelsőbb tekintély meg18