Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Keresztény életünk mint küldetés

vezető állásban levő keresztény is példaként életmódjával, véka alá nem rejtett krisztusi nézeteivel is apostola a rábízottaknak; a művész alkotásaival, a tollforgató ember papírra vetett írásaival, mindaz, aki rivaldafényben áll, oktató, szórakoztató, művészi élményt adó szereplésével nagy tömegek számára Krisztus apostola, küldöttje. Charles de Foucauld a Szahara mélyén élte meg apostoli hivatását úgy, hogy életében egyetlen követője sem volt. Kolbe Szt. Maximilián világméretű apostoli munkájáról kevesen tudnak; őt a haláltábor borzalmában egyik fogolytársa helyett önként vállalt éhhalála tette híressé, mint Jézus szeretetének tanúját. Kalkuttái Teréz anya a legszegényebbeket szolgálja nagyvárosok nyomortanyáin; Szalézi Szent Ferenc püspökként vitte el a katolikus megújulást a francia Alpok falvaiba, városaiba.

De ezen túlmenően, ha az apostoli ideál megvalósításának végtelen sok formája is van, minden ember egyetlen egész, és így minden ember életén belül meg kell lennie a keresztény élet minden lényeges elemének és alapvető polarizáltságának. Bármilyen legyen is apostoli küldetésünk formája, életünkben meg kell lennie a keresztény élet két pólusának, egyrészt az Isten felé forduló imádkozás, elmélkedés, szemlélődés, másrészt embertársaink felé irányuló apostoli munka pólusainak. Ez Jézus főparancsolatának alapvetően kettős irányultságából következik: Isten szeretete lehetetlen az emberek felé való szerető kinyílás nélkül. A két elem egymáshoz való aránya az egyes emberek életében szinte végtelen számú változatot ölthet, de mindkét elemnek jelen kell lennie minden keresztény életében. A teljes magányban élő karthauzi szívében éppúgy meg kell lennie az apostoli tűznek, mint ahogy a napi tizenhat órát hívei körében töltő misszionárius életéből sem hiányozhat az elmélyedt imádkozás vágya és gyakorlata.

De van egy harmadik elem is, amely nélkülözhetetlen mind az intenzív imaélet, mind az eredményes apostoli munka szempontjából, s ez a rendszeres olvasás, tanulás. Nemcsak a jó pap, de minden jó keresztény, minden jó apostol holtig tanul. Isten szavát mindig hallgatni kell annak, aki azt élni és továbbadni akarja. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák a Szót, Isten szép és igaz szavát. Csak az tud másoknak adni, aki maga is állandóan telítődik. Szent Bernát szava - "conca, non canalis", "tartály, nem csatorna" - figyelmeztetés mindnyájunk számára, hogy nem elég csupán annyit befogadni, amit mindjárt tovább is adunk, hanem telítve kell lennünk Isten szavával a túlcsordulásig: ebből a túláradó többletből juttatunk apostolként embertársainknak.

Minden szónál szebben beszél a tett: szavainknál fontosabb, hogy hogyan éljük meg az evangéliumi életideált. Ha egy apostol "vizet prédikál, és bort iszik", szavainak bizony nincsen hitele. A keresztény módon megélt élet ugyan nem helyettesíti mindenestül, nem teszi feleslegessé a szavakat; de annak, hogy az apostol szavai hitelesek legyenek, a szép keresztény élet

11