Szolgálat 85. (1990)

Eszmék és események - András Imre: Egy Márton Áron-életrajz kapcsán

hivatalos kapcsolat s az egyházszakadáson dolgozó személyek gyors kiközösítése, ill. a titkos ordináriusok kinevezése miatt a kísérlet nem sikerült.

A katolikus egyházzal szemben a kormányzat teljesen tehetetlen, s azt remélik, hogy ha Márton Áron kormányozza ismét az egyházmegyét, akkor legalább helyreáll a rend. A püspök erre kijelentette, hogy ő csak akkor tudja átvenni a kormányzást, ha az állam által hivatalba tett emberek eltávoznak az egyházmegyei központból. Ez megtörtént, s 1955. március 25-én visszatért székhelyére. Ott első dolga volt, hogy papjait közös lelki- gyakorlatra hívta össze, ahol mindenki penitenciát kérhetett, ha lelkiismeretében úgy érezte, hogy vétett az egyházi törvényköny rendelkezései ellen. A rendet ezzel helyreálltnak tekintette, s elkezdődött az egyházmegyében a normális munka. Az állam emberei döbbenten nézték a fejleményeket: "Amit mi mostanáig építettünk, azt Márton Áron egy óra alatt lerombolta." Az egyházpolitikai koncepcióba sehogysem illeszkedő püspököt alig egy évvel kiszabadulása után háziőrizetbe vetik. A házon kívül csak a püspöki épülettel szomszédos székesegyházba mehet. A háziőrizet több mint 11 éven át, 1967 novemberéig tart. König bécsi érsek romániai látogatásakor oldják fel. 1969-ben és 1971-ben eljut Rómába. Az 1971-es püspöki szinóduson vallomásszerű felszólalást mond: "A hierarchia feladata, hogy szavát felemelje, amikor az igazságot vagy az emberi személyiség méltóságát és alapvető jogait támadás éri." 1974 nyarától egyre súlyosbodó veseproblémákkal küszködött. Emellett meg-megújultak a hatósági zaklatások is. "Ezt a kort éljük most, és az a feladatunk, hogy bírjuk ki" - bátorította kétsébeesett munkatársait. 1980. május 15-én az utódjául kijelölt Jakab Antallal közös körlevélben fordult híveihez: "... a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül." Súlyos betegségét mint az élet velejáró terhét viselte: "Ha éppen meg kell halni, meghalok. A halálnak egyszer úgyis jönnie kell." 1980. szeptember 29-én találkoztak. "Édesanyám, megyek hozzád" - ezek voltak utolsó szavai. Rómában az éppen ülésező 5. püspöki szinódus atyái, mikor elérte őket halálának híre, egyperces néma felállással adóztak emlékének.

A "Rendületlenül . . ." kötet harmadik részében közölt szöveggyűjtemény a püspök írásainak, beszédeinek, körleveleinek majdnem öt évtized irodalmi terméséből ad ízelítőt, s csak fokozza a kívánságot, hogy valamennyi írását összegyűjtve is kézbe kaphassuk. A hivatalosan is ehndított boldoggáavatási eljárásban erre amúgy is szükség lesz.

Domokos Pál Péter nagy tárgyismerettel és szeretettel megírt könyvének olvasását talán megkönnyítette volna, ha az illusztráló részek egyike- másika lábjegyzetbe, esetleg függelékbe kerül. A könyvben megelevenedő Márton Áron-kép azonban így is magával ragadó és hiteles. A kötet borítólapját az ismert erdélyi művész, Szervátiusz Tibor rézdomborművének fényképe díszíti.

79