Szolgálat 85. (1990)

Élet a plébánián - Teleki Béla: Hitoktatási módszerek

jaink, mint pl. a hősök, szentek. (Vö. F. Halisch: Vorbildeinfluss und Motivationsprozess. Frankfurt-Bern-New York 1984.)

Pszichológiailag bizonyítható a példaképek hatása. Megerősítéssel (buzdítás, figyelmeztetés, jutalmazás stb.) fokozódik a példakép személyiségformáló ereje. Freud szerint lényeges az azonosulással történő tanulás. Az "én-ideál" (Ich-Ideal) például a tényleges vagy idealizált nagyságokkal való azonosulás révén formálódik. "Világos, szükségünk van ideálokra, példaképekre és célértékekre, amelyekhez igazodhatunk, amelyeket igyekezhetünk megvalósítani. Nélkülük az üresség érzetének lennénk kiszolgáltatva." (M. Mitscherlich: Das Ende der Vorbilder. München, 1980.) Mennyit tanul az ember a másoknál megfigyelt magatartásformák utánzásával!

A példakép veszélyes is lehet, mert a fiatalok elsajátíthatják és követhetik azt is, ami a példakép életében nem egyezik az erkölcsi normákkal. Egyébként is ugyanazon példakép különböző személyekre másképp hathat. Már aszerint, hogy az illető milyen vérmérsékletű, milyen a befolyásolhatósága, személyi irányultsága, helyzete, élettere, előzetes tapasztalata. A filmen bemutatott mesebeli vagy mesterkélt szereplők hatása gyakran sokkal erősebb, mint a tényleges megtapasztalásé és az ezt követő élményé.

A hitoktató különösen a szentek példáját tárja hittanosai elé. A szentekre feltekinthetünk, kérhetjük segítségüket, de nyomukba is szegődhetünk, és - példájuk nyomán - igyekezhetünk megvalósítani hitünket saját lehetőségeink és körülményeinkhez mérten. A túlkapásoktól persze óvakodnunk kell. Nem állíthatjuk a szenteket Isten helyébe, hisz közvetítők és segítők ők az Istenhez vezető úton. Nem ők osztják a kegyelmet, Istentől jön minden. Mérsékelni kell az ereklyék tiszteletét is, és ne legyünk csodavárók. A túlkapások ellen már szót emelt a trentói zsinat (Rendelkezés a szentekhez való imádságról, tiszteletükről és ereklyéikről, valamint a szentképekről -1563. XII. 3.). A zsinat (Sacrosanctum Concilium 111) a szentek ünnepeiről beszél, bár már a szmirnai keresztények írják: "Amikor csak tehetjük, nagy örömmel gyűlünk össze a sírnál, hogy - amint ezt Isten is akarja - megünnepeljük annak évfordulóját, hogy Polikárp, a vértanúság által, megszületett a mennyország számára". - A szentek tiszteletének legfőbb szabályozója: az Úr a szentek "örök világossága" és "tündöklő fénye" (Jel 21,23.25). Illetve: a szentek nem bálványok, mint sokszor az ifjúság színész, sportoló példaképei, akiknek hajviseletét, ruházkodási stílusát is átveszik. Ezzel szemben a szentek hiteles példát adnak, hogyan lehetséges megvalósítani a krisztusi életet a legkülönbözőbb életkörülményekben és környezetben. Igazolják, hogy Krisztus tanítása élhető, sőt szebbé teszi életünket.Megvilágítják a célt, és rámutatnak egy lehetséges útvonalra.

Minden szent példás életet élt; de csak az válhat példaképpé, akivel kellő kapcsolatba kerülünk: a szent megragad, és élete kihívás lesz számunkra. Az egész emberre hat tehát: értelmünkre, érzelmeinkre, életvitelünkre. Nem kényszerít azonban arra az útra, amit ő végigjárt. Nem hajt bennünket pl. Szent Ignác példája, hogy magunk is szerzetbe lépjünk, de kifejezetten mozgat az irányba, hogy mindenekfelett' keressük Isten na57