Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Benkő Antal: A jó álarca alatt

Az újszövetségi iratokat olvasva nem sok jelentőséget szoktunk tulajdonítani a nikolaitáknak (Jel 2,6.14), a "világ elemeinek" szolgálatában állókra (Gál 4,3; Kol 2,8) tett megjegyzéseknek. Azt sem fontolgatjuk sokáig, hogy milyen "áltudomány" ellenvetéseitől óvja Szent Pál Timóteust és Titust (lTim 6,20; Tit 1,14). Az első János-levélben csodálkozva olvassuk, hogy már akkor hamis próféták működtek, és a szerző szerint meg kell vizsgálni, mit is hirdetnek (Un 4,1-6). Könnyedén átsuhanunk ilyen helyek felett, mondván, hogy mi már más környezetben élünk, nem szolgálunk a világ elemeinek, és nem is fenyeget bennünket az áltudomány.

Isten tanítása azonban nemcsak az első századok keresztényeinek szólt. Annyiban is örök érvényű, hogy a lapjain felmerülő problémák lényeges, vagyis az embert mindig érdeklő kérdéseket érintenek. Az előbb idézett részek is ilyen jellegűek. Közvetlenül a gnosztikusokra vonatkoznak; de ez a lelkűiét ismételten felmerül a keresztény történelemben. A New Age követőinél is ez ismétlődik meg. Részletkérdésekben nem egyeznek meg kb. 2000 évvel ezelőtt élő barátaikkal, de elveikben igen. Érdemes tehát rövid pillantást vetnünk a gnosztikus világszemléletre, mert a vele kapcsolatos állásfoglalás nyújthatja az első támpontot arra, hogy a New Age- ben megkülönböztethessük a jót és a rosszat.

A gnózis - amelyből a gnosztikus szó ered - görögül tudás, ismeret. A fogalom keresztény értelemben is használható, a Szentírásban számtalanszor fordul elő (Lk 11,52; lKor 12,8; 2Kor 6,6 stb.). Karl Rahner szerint beszélhetünk keresztény gnózisról is: A hívő egyre jobban "megérti" Isten felfoghatatlan szeretetét, amely Krisztus keresztjében nyilvánult ki, és ettől véglegesen és lényegesen ragadtatja el magát. A szentatyák közül Maximus Confessor (580-662) a keresztény gnosztikusok egyik képviselője.

Legtöbbször azonban elmarasztaló mellékíze van a gnosztikus jelzőnek az őskeresztény irodalomban. Xavier Léon-Dufour szerint a szoros értelemben vett gnoszticizmus olyan vallási mozgalom, amelyet dualizmus jellemez (a világ eredetét két, öröktől fogva egymás mellett álló elvvel: az abszolút jóval és az abszolút rosszal magyarázza); a teremtést és a megváltást szétválasztja (pl. az elsőt Istenre, a másodikat egy félistenre vezeti vissza); elméleteket dolgoz ki, hogy hogyan árad Isten a világba, s hogyan térhet vissza az ember - földi rabságából - tulajdonképpeni eredetéhez, az istenséghez. Alexandriai Szent Kelemen így foglalja össze tanításukat: "Az a tudás, amely megmutatja, hogy kik vagyunk, és mivé válunk; honnét származunk, és mi lesz a sorsunk; hová sietünk, és mi vált meg minket; mi a születés, és az újjászületés."

Olyan ismeret, tudás ez tehát, amelyben a megváltáshoz vezető út alapját nem Krisztus és az ő tanítása képezi. A keresztény ugyanis Krisztusban, a teremtő Atya egylényegű Fiában - aki értünk emberré lett, meghalt a kereszten, feltámadott, és kiárasztotta ránk Szent Lelkét, hogy isteni életben részesítsen minket már itt a földön, s ezt egykor teljességében kibontakoztassa bennünk a vele való végső találkozáskor - tehát Krisztusban találja meg mindenre a feleletet.

50