Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Benkő Antal: A jó álarca alatt

Végét járó korunkban - mondják - a férfias erő uralkodott. Hiányzott a másikat befogadó és a természetre irányuló figyelem, finomság. Az új korszakban kiegyensúlyozott lesz a nőies és férfias erők viszonya, és megkülönböztető figyelmet szentelünk a környezetvédelemnek. Maga a New Age sem erőszakkal jut majd uralomra. A természet fejlődésének eredménye lesz, amelyikben közreműködnek a világ különböző táján megalakuló New Age-csoportok. Kisugárzásuk teremti meg az új világot.

A New Age szerint az elkövetkező társadalmi rend a "hálózaf'-ra épül. Csökkenni fog a központi hatalom és felelősség, mivel nem leszünk képesek tovább feszíteni a bürokráciát. Ehelyett "független egészet" alkotnak a kisebb csoportok vagy egyes személyek, illetve működnek az egész részeiként. Előtérbe kerülnek a minőségi kapcsolatok, és a szabályok, valamint a határok nem a megmerevedést, hanem a változatosságot célozzák. "A régi idők törzsi és nemzetségi kapcsolatai születnek újjá, a 20. század igényeinek megfelelően." (M. Ferguson)

Új idők jelei?

Kétség nem fér ahhoz, hogy sok ember világnézetében légüres tér keletkezett az utóbbi években. Ha 30-40 évvel ezelőtt még rendíthetetlenül bíztunk, hogy a tudomány előbb-utóbb minden problémára talál megoldást, ma megdöbbenve vesszük tudomásul, hogy a környezet szennyeződése az emberiség létét veszélyezteti, a technikai fejlődés csak csődbe vihet, ha az erkölcs nem tart vele lépést, és minél több tudományos ismeretre tesz szert az ember, annál kevésbé tudja, hogy hová vezet ez a tudomány...

A technika és a tudomány haladása sok ember szerint kilátástalanságot szült, mivel egyénileg a vívmányok rabjának érezte magát. A természet- tudományok avval kecsegtettek bennünket, hogy feltárják a természet igazi törvényszerűségeit és rendjét. A szellemtudományok - a szociológia, a pszichológia, az antropológia - avval biztattak, hogy hamarosan felfedezzük az ember belső dinamizmusát és egymás közti kapcsolatainak törvényeit. Mindennek birtokában azután biztosíthatjuk a boldogságot, jólétet, szabadságot. Ezek az elvárások azonban kártyavárként omlanak össze. Mind jobban látjuk, hogy újabb és újabb ismeretlen "világrészek" tárulnak fel a tudósok és kutatók előtt. De még ha valamikor ki is meríthetnénk a világmindenség összes titkát, mi haszna lenne ebből a ma élő embernek? Ő most kínlódik; most keresi, hol találhat megértésre, szeretetre.

Megváltást és boldogságot ígérő rendszerek dőlnek össze nemzedékünk szeme láttára: előbb a nácizmust és a fasizmust, most a "tudományos marxizmust" számolják fel. Közben a kereszténységet is próbálták kiirtani az emberek szívéből. Sokak számára valóban pusztán "régi szokásokat", külső keretet jelent a krisztusi hagyaték: tartalmát alig, vagy csak felületesen ismerik; éltető erejét nem tapasztalhatták meg a társadalom mindennapi sorsának alakulásában.

Ugyanakkor mindinkább feltör az emberekből a védtelen, az abszolút utáni vágy. "A vallás helye sohasem állhat teljesen üresen", legalább vala48