Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Őrsy László: A közösségi megkülönböztetés teológiai kiértékelése

3. Bár egy rendes közösség, amelyet kevésbé fontos kérdések foglalkoztatnak, talán nem alkalmas arra, hogy olyan mély belátással és olyan eltökélt szándékkal tevékenykedjék, mint az első jezsuiták tették, mégis tagjainak teljesen alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy megtalálják az ÍJr szolgálatában megteendő következő lépést. Ezért a közösségi megfontolást sohasem szabad olyan nehéznek bemutatni, hogy lehetetlennek tűnjön, hogy azt itt és most elvégezze egy rendes, normális csoport, amely képességeinek mértékében meg akarja tenni.

4. A közösségeket az Úr különféle módon áldotta meg. Különfélék azok a kérdések is, amelyekkel szembe kell nézniük. Ezért mindig szükség van módosításokra a legközelebbi lépés megtalálásának módszerében. Egyetlen "szabásminta" sem egyetemes.

5. Minden közösségben a béke az alapvető feltétele a sikeres megkülönböztetésnek. Ha nincs meg a béke, akkor nagyon ajánlatos a kiengesz- telődés őszinte keresése. Ennek kell a megkülönböztetés egyetlen tárgyának lennie.

6. Joggal csak akkor várunk választ az Atyától, ha kérdésünket az Úr Jézus nevében tettük fel, és az ő Lelke sugallja. Senkinek sem szabad Istent kísértenie azzal, hogy saját erőforrásait meghaladó kérdést vet fel, és aztán meghatározott időre követeli a választ. Az ilyen elbizakodottságot a Szentírás szigorúan elítélte. A közösségnek tudnia kell, hogyan várja ki türelemmel azt az időt, amikor egyedül az Atya megadhatja a választ. Ne felejtsük, hogy semmiféle emberi erőfeszítés sem siettetheti az ő eljövetelét, és hogy türelmetlenségünk könnyen belesodorhat valamilyen hamis megoldásba.

7. Amikor egy közösségnek megvan a képessége arra, hogy egy problémát tisztázzon tagjainak kegyelmi és természeti erőforrásaiból kidolgozott megoldással, mindent meg kell tenniük azzal az elszánt bátorsággal, amely jellemzi a keresztényeket. Alapszabály minden módszerhez az, hogy minden eszmecserét és megfontolást imádsággal kell átitatni.

8. Komoly haladást tehet a közösség azzal, hogy imádságos elgondolkodásban figyelmét az érvek egymással szemben álló oldalaira irányítja, különösen ha a kérdésre jövő válasznak igennek vagy nemnek kell lennie. Ez volt az első jezsuiták módszere, és tökéletesen megfelelt céljuknak. Ugyanúgy megfelelhet későbbi közösségek céljának is. A módszer azonban nem zár ki más eljárásmódokat.

9. Ha a kérdés nem válaszolható meg egyszerű igennel vagy nemmel, más módszereket kell kidolgozni, amelyek lehetővé tesznek sok forrásból származó, folyamatos közreműködést. Különféle munkamódszereket kell alkalmaznunk, hogy megoldhassuk ezeket a kérdéseket: "Építsünk-e tornyot?", és "Hogyan építsük?" Ez a megkülönböztetés különösen fontos olyan közösségek számára, amelyek a rendalkotmányra vonatkozó okmányokat szándékoznak írni.

10. Erőfeszítéseket ugyan mindenkinek tennie kell, hogy megértsen és megítéljen minden nézőpontot; de mindenkinek azt is el kell fogadnia, hogy a próféta egyoldalú, a lángész meglátásai pedig behatóak ugyan, de körül44