Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Őrsy László: A közösségi megkülönböztetés teológiai kiértékelése

Főleg három kérdést kell felvetni és megválaszolni. 1) Mennyiben állt a csoport Ignác sugalmazása alatt? Alapvető kérdés az, hogy Ignác már eleve birtokában volt-e valami rendkívüli meglátásnak, mellyel társait is megvilágította és irányította a hónapokig tartó közösségi megfontolások során, vagy pedig a szerzetesrenddé válás eszméje teljesen a csoportban csírázott és érlelődött ki. Sok jel arra vall, hogy Ignácban már 1521 óta fokozatosan bontakozott a szerzetesrend alapításának eszméje és vágya, s hogy 1539- ben saját kialakult víziója szerint irányította a tíz személyből álló csoport megfontolásait. Ez persze nem zárja ki, hogy Ignác nem volt "indifferens" a megfontolások végeredménye iránt. 2) Miért írt elő Ignác később más módszereket? A rend legfőbb elöljáróinak megválasztása Ignác előírása szerint szavazással történik; a rendes döntések meghozatalát sem az 1539- es deliberáció mintájára szabályozta. Nyilván Ignác belátta, hogy a megkülönböztetés többféle módon és többféle eszközzel valósulhat meg. 3) A Lelkigyakorlatok szabályokat adnak egyrészt a szellemek egyéni megkülönböztetésére, másrészt egyéni döntésekre, választásokra, életreformokra; hogyan kell ezeket közösségekre alkalmazni? Ez a kérdés bonyolult elméleti teológiai és gyakorlati tényezőkből tevődik össze.

5. tétel. A közösségi megkülönböztetés a haladás megfelelő eszköze olyanok számára is, akik Ignácnál és társainál kevésbé zseniálisak, és kevésbé jelentős kérdésekben is, mint egy új szerzetesi közösség megalapítása, feltéve, hogy a megkülönböztetést végző csoport tagjai kezdettől mindvégig tudatában vannak korlátozottságaiknak.

Ez a tétel két (meglehetősen kézenfekvő) elvet foglal magában. 1) Minél távolabb áll valaki a szemlélődő belátástól, annál kevésbé kell feltételeznie magáról az arra való alkalmasságot, hogy csalhatatlanul felfedezze a kegyelem mozgását egy közösségben. Valójában senkinek sem szabad feltételeznie magáról, hogy megkapta a tévedhetetlenség karizmáját annak meghatározására, hogyan történik az emberben a kegyelem titokzatos működése. 2) Nem szabad a Lélektől semmi rendkívüli megvilágosítást várni, amikor a kegyelemtől támogatott emberi értelem normális használata elegendő egy kérdés megoldásához. Vagyis a közösségi megkülönböztetés az előbbrejutás szerény eszköze lesz olyanok számára, akik tisztában vannak saját korlátaikkaL Másokat gyorsan átrepít egy illúziókkal teli álomvilágba. Mi tehát a megkülönböztetés egy rendes, hétköznapi közösségben?

Legtöbbünk számára a közösségi megkülönböztetés azt jelenti, hogy ítéletet alkotunk vagy döntést hozunk olyan imádságos fontolgatásokkal, amelyekhez a közösség minden tagja hozzájárul. Lefolyása bonyolult; eredménye pedig több, mint az egyéni ítéletek vagy döntések összessége: igazában közös vállalkozás gyümölcse. Magában foglalja minden rendelkezésre álló adat megosztását, az ismert tényekkel kapcsolatos sokféle meglátás rendszerezését, végleges ítéletek kialakítását és döntések hozatalát. Még inkább magában foglal, végig az egész folyamaton, egy mindenkiben meglevő éber figyelmet a kegyelem indításaira. Kölcspnhatás áll fenn a tagok között; a közösség szerves testületként gondolkodik, beszél, cselekszik.

40