Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: A jó és rossz indítások megkülönböztetése

Boldogok a tisztátalanok, mert előttük semmi sem szent;

Boldogok a békéiknek, mert e világ fiainak hívják őket;

Boldogok vagytok, mikor másokat üldöztök "az igazságért", mert elnyeritek jutalmatokat.

A rossz szellem továbbá vigasztalanságba igyekszik dönteni az embert, hogy felhagyjon jó elhatározásával és a komoly lelki élettel. Szent Ignác így írja le a vigasztalanság állapotát: "Vigasztalanságnak nevezem ... a lélek elsötétülését, a benne támadt zavart, az alacsony és földies dolgok utáni vágyódást, a különböző belső zaklatásoknak és kísértéseknek nyugtalanságát, amelyek az embert remény és szeretet nélkül bizalmatlanságra indítják; amikor a lélek lanyhának, restnek, szomorúnak és Teremtőjétől s Urától mintegy elválasztva érzi magát..(Lgy. 317). A vigasztalanságot egyes lelki írók "lelki szárazságnak", "sivatagélménynek" vagy "alagútélménynek" nevezik. A vigasztalanságban szenvedő ember sötétben érzi magát, tájékozódásában megzavarodott, nem látja az utat, zavarban van, könnyen elcsügged, elveszti bizalmát, hitének, reményének és szeretetének gyengülését tapasztalja. A vigasztalanságot nemcsak az első csoportban lévő ember, hanem a másodikban lévő is gyakran megéli, de más formában. Az első csoportban lévő ember saját életét és az egész világot céltalannak, értelmetlennek, remény nélkülinek találja. A második csoportban lévő ember mintegy Isten jelenlétének hiányát tapasztalja. Mindkettő a sötétség, a vakság állapotában él.

A bűn vakká tesz

Az ószövetségi Szentírásban egy megragadó példát találunk arra, hogy mennyire vakká tesz a bűn. Amikor Dávid megkívánta Batsebát, Eliam lányát, a hetita Úrijának a feleségét, Úriját csellel olyan csatába küldte, hogy ott halálát lelje: "Állítsátok Úriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják, és halálát lelje." (2Sám 11,15) így esett el Úrija, hogy Dávid feleségül vehesse Batsebát. Amikor Nátán próféta ezt meghallotta, elment Dávidhoz, és egy példabeszédben tárta fel Dávid bűnének nagyságát. (2Sám 12,1-4) Dávid vakságában nem ismerte fel. hogy a példabeszéd róla szólt, nagyon megharagudott a példabeszédben bemutatott bűnös emberre, és ezt mondta Nátánnak: "Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyent tesz, az a halál fia." (2Sám 12,5) "Erre Nátán így szólt Dávidhoz: ’Magad vagy ez az ember!’" (2Sám 12,7) Vakságából felocsúdva Dávid erre bűnbánatot tartott, és Nátán előtt kijelentette: "Vétkeztem az Úr ellen!" (2Sám 12,13)

Az ószövetségi történet megrendítő módon tárja elénk nemcsak azt, hogy a bűn rabbá és vakká tesz, hanem azt is, hogy a bűntől való szabadulás módja: ismét látni, felismerni az igazságot és bűnbánatot tartani. Jól mondja J.H. Newman:

20