Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: A jó és rossz indítások megkülönböztetése

- a világra kitáruló étosz (a világ: az ismereteink által megismert jelen pluralisztikus, senkit ki nem záró, semmi megkülönböztetést el nem fogadó emberiesség; - étosz: az erkölcsi alapelvekből, készségekből fakadó cselekedetek; - etikus: az ezen cselekedetekből fakadó magatartás jelzője);- a készség, hogy magunkat Krisztus és országa szolgálatára rendeljük;- a hívő reménység (remény: Krisztusba vetett hitünk tételeinek földi és halál utáni értelmes és biztonságos várása);- nyitottság a világra;- hívő tevékenység a világban:

szerető és tevékeny hála,

felelősségtudat,

a lélek készsége a vidámságra,

alkotó tevékenység,

a másik ember szerető megismerése,

megkülönböztetés nélküli érintkezés az emberekkel,

a béke szeretése és a békére törekvés,

szerető képesség a megkülönböztetésre.

Nemesszeghy Ervin

A JÓ ÉS ROSSZ INDÍTÁSOK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE

Amikor Szent Ignác a szellemek megkülönböztetéséről szól, akkor a jó és rossz indítások megkülönböztetésének témáját nem az etika vagy a morális teológia, hanem a lelki élet szempontjából közelíti meg. Nem azt keresi, hogy egy emberi tett (actus humánus) erkölcsileg mikor jó és mikor rossz, hanem feltételezi, hogy az Istennel személyes viszonyban álló embert jó és rossz szellemi hatások érik, és ha ilyen hatások alatt szabadon cselekszik, akkor azok jó vagy rossz tettek lesznek, függetlenül attól, hogy erkölcsileg milyen tettnek minősülnek. Ha például valaki a rossz szellem befolyására olyan sokat böjtöl vagy virraszt, hogy egészsége tönkre megy, vagy ellenkezőleg túl sokat pihen, lehetséges, hogy tettének erkölcsi minősítése föl sem merül közvetlenül, mégis a belső indítást rossznak kell tartani. Mindezt egyszerűbben úgy is kifejezhetjük, hogy a rossz szellem sokszor a jónak a látszata alatt kísért, és ellenkezőleg a jó szellem többször olyanra indít, ami látszólag "rossz", "nehéz", "közönséges" vagy "tisztázatlan" (vö. ApCsel 10,14).

Szinte mindennapos tapasztalat a lelki életben, hogy ámításnak, illetve önámításnak lehetünk áldozatai. Ezért fordít Szent Ignác oly nagy gondot arra, hogy a lelki élet ezen buktatóit felfedje.

18