Szolgálat 85. (1990)
Levelesládánkból - Rövid levélrészletek
LEVELESLÁDÁNKBÓL Köszönöm a Szolgálat 83. számát; örömmel olvasom. Nagyon örülök a mellékletnek is (Szerzetesek); igen jó szolgálatot fog tenni. Sok a kereső', érdeklődő; bár még sok minden ingatag, de már vannak újoncaink is. - 89 éves szerzetes atya, Magyarország (1989. IX. 13.) Igazán nagyon megörültünk a nagy küldeménynek, a régi kedves ismerős és az újabb könyveknek. Hát még magyar zarándokaink! Fogyhatatlanul jönnek, soha ennyien, mint az idén. - Olaszország (1989. IX.) Kedves Testvérkéim! Nagyon köszönöm, megkaptam a könyveket. Kérem, szíveskedjenek továbbra is küldeni. Kérek szépen imákat: karitászos munkámhoz, otthoni beteg édesanyámért, betegotthonunkért is; már folyik az újabb bővítés, csak adjon a jó Isten megfelelő munkatársakat is! - Magyarország (1989. IX. 20.) Köszönöm a küldeményt. Ebben a nagy őszi betakarítási munkában majd elfelejtettem. Esténként mára Szolgálatot is meg a könyvmellékletet is elolvastam. Lehetséges jövőre is kapni? Szeretnék továbbra is a Szolgálat olvasója lenni. A mi falunkból is van egy működő jezsuita atya. (Most nemrég plébános lett) Dolgoznak, nevelik a fiatalságot - Magyarország (1989. X. 20.) (Halottaink névsorában olvashatjuk Kirchhofer Antal Pongrác ferences atya nevét. Utoljára pont három hónappal a halála előtt írt nekünk.) Régi kötelességemnek akarok eleget tenni, mert az a kérésem, hogy tessék megküldeni, mennyivel tartozom a Szolgálatért ebben az évben. Szívesen megfizetem akár pénzben, akár intenciókban. Fontos, hogy eleget tegyek kötelességemnek. Mindenkor örömmel veszem és örömmel olvasom. Tudom, hogy nagy munka. - Most október 1-én voltam 91 éves. És bizony már nagyon érzem az évek súlyát Csak hogy élek. Még azt tudom tenni, hogy esténként a templomba megyek misézni, és gyóntatok a plébános miséje alatt. A házi munkákat még el tudom végezni, úgy lassan. Az oltárnál vezetnek; járásom gyönge. Kérem szépen, tessék értem imádkozni, pro bona morte (a jó halálért). - Mellékelek egy kis nyomtatványt a múltból. [Kunszery Gyula írása az Új Ember 1962. febr. 4-i számából.JValamikor sokat dolgoztam, testileg és lelkileg. Ez volt Még nem vagyok fekvő beteg, csak úgy öregesen végzek mindent. Ez a kis nyomtatvány egy a múltból. Van még egy pár emlék. Es hálát adok a jó Istennek, hogy megsegített. Nagyon fáj a szép múlt, amit tönkretettek. Ennek vagyok lelki betegje. - Befejezem, és kérem a jó Isten bőséges kegyelmeit a további munkához. Kívánok sok boldogságot és erőt, hogy a magyar mivoltunkat ily szépen ápolják. - Vácrátót (1989. X. 20.) - Kunszery Gyula, télvíz idején Esztergomból a főváros fele igyekezve, Szomoron autóbuszcsatlakozásra várva, betért a plébániára. Kirchhofer Antal plébánosnak éppen sürgősen el kellett mennie. Visszatérve így számolt be távozása okáról: "A helybeli termelőszövetkezet birkaellető hodályában elromlott a villany, sürgősen meg kellett javítani, mert ilyenkor van az ellés ideje, s nem lehet az állatokat sötétségben hagyni. Viszont az egész faluban én értek a legjobban a villanyszereléshez." "Évekkel ezelőtt, fiatal koromban Szolnokon működtem mint hitoktató, ipari tanulókat oktattam, közben pedig iparkodtam ellesni tanítványaim tudományát." "A helybeli iskolában [az összefüggésből úgy tűnik, Szomoron, ahol a gyászjelentés szerint 1950-től 1975-ig volt plébános] pályaválasztási puhatolózás során az egyik kis nebuló arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, egyből kivágta: plébános. Hát aztán miért? - faggatta a tanító. Mert az mindenhez ért" "Valóban a szomoriaknak jóleső tapasztalata, hogy a plébánosuk mindenhez ért. És mindennel törődik. Nemcsak a saját nyájával, hanem mint a birkahodály megjavított villanyának fényében kitűnik: a termelőszövetkezet valóságos nyájával is." Évtizedek óta vagyok "haszonnal élvezője" folyóiratuknak és könyveiknek. Öregségemre nagyon nehezen válnék meg tőlük. De, sajnos, régi barátnőm felolvasására hagyatkozhattam csupán, mert írni még nagy nehezen tudok, de olvasni már nagyítóval sem. Az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy az én címem helyett ezentúl hozzá küldjék a Szolgálatot. Sok 103
