Szolgálat 84. (1989)
Eszmék és események - András Imre: "A pápa segédpüspöke" a nyugati magyarok számára
nyugat-európai államokban azonban nem élt nagyobb magyar katolikus csoport, mely külön lelkipásztori gondozást igényelt volna. Gyökeresen megváltozott a helyzet a háború végén. A második világháború utáni sokmilliós menekültáradat lelki gondozásának problémái szükségessé tették a központi római intézkedést. A nyugat-európai menekülttáborokban ún. vatikáni missziókat hoztak létre a hazájuktól távollévők lelki gondozására. Az átmenetinek szánt központi segítség azonban a menekülttáborok feloszlatása és a menekültek letelepedése után is szükségesnek mutatkozott. XII. Pius pápa 1952-ben Exsul Família kezdetű apostoli kons- titúciójával átfogó intézményes rendelkezést bocsátott közre, mely leszögezte a külföldön élő hívek jogát az anyanyelven történő lelki ellátásra. Elrendelte, hogy a befogadó egyházmegyék külön lelkipásztorokat, "misszionáriusokat" bízzanak meg a területükön élő menekültek lelkigondozásával, őket pedig megbízott referens képviselje a püspöki karban. A menekülteket később vendégmunkások, turisták és más "elvándorló" csoportok váltották fel. Az idegen nyelvűek pasztorációjának jellege ezzel megváltozott. A II. vatikáni zsinat javasolta az idegen nyelvű pasztoráció újjászervezését. Azt kívánta, hogy az elvándorló országok püspökei legyenek segítségére a bevándorló országok püspökeinek a külföldön tartózkodó volt hívek gondozásában. 1969-ben jelent meg az új rendelkezés, mely elsősorban az új szükségleteket tartja szem előtt. A menekültekről való gondoskodás, ahol erre még szükség volt, a vatikáni államtitkárság hatáskörébe került, így a nyugati magyar pasztoráció is. Magyarországi papokra ekkor még nem volt szükség, mert fölös számban éltek külföldön magyar papok, akik ellátták honfitársaik gondozását. Hamarosan megindult és máig is folyik a magyar pasztoráció szervezése. Ebben sokat segített az a felismerés, hogy a magyar és más nemzetbeli menekültek ügye csak közösen oldható meg; a menekülteknek az emberi jog alapján kell megkapniuk az anyanyelvi lelkigondozást. Ausztriában az 1956-os forradalom után a Szentszék a menekültek gondozására külön apostoli vizitátort nevezett ki László István kismartoni (eisenstadti) megyéspüspök személyében, aki ezt a tisztet 1983 májusáig, a nyugati magyar püspök kinevezéséig töltötte be. Sokat segítette a külföldi magyar pasztorációt Mindszenty József bíboros prímás külföldre jövetele és a bécsi Pázmáneumban való megtelepedése 1971 és 1975 között. Lelkipásztori látogatásai során - a rövid idő alatt mintegy 20 nagy utat tett meg - felkereste a nyugati magyar központokat, s buzdította a katolikusokat, magyarokat és nem magyarokat, a pasztoráció támogatására. Az új magyar püspök helyzete A külföldi magyar püspök részben "kivándorló", részben "emigráns" (menekült) híveit az elmúlt évtizedek költözködései (migrációja) és az egykori menekültek végleges külföldi letelepedése messzemenően egynemtívé formálta; a hívek magukat egyszerűen csak "külföldi magyarokénak szeretik nevezni. A külföldön lévő magyar egyházi közösség egyre inkább a 84
