Szolgálat 84. (1989)
Könyvszemle - Polcz Alaine: A halál iskolája (Ács Antal)
mélyinteijúkat, tépelődéseket, megfontolásokat, mások írásaiból merített szempontokat dolgozott egybe. Az egymást követó' fejezetek címei: A halál tudata - a halál fogadása; A halálviszonyunk alakulása; Életveszélyes halálfélelem; Viszonyulásunk a haldoklóhoz és a halott testéhez; A gyermek haláltudata; Mit mondanak a szülők gyermekük haláláról?; Reszuszcitáció és a részleges vagy teljes halál; Az eutanázia kérdése; A klinikai halálból visszatértek élménybeszámolói; A súlyos, gyógyíthatatlan betegség és az életveszély közlése; A halálos megbetegedés stádiumai; Gyászban lenni; Még egyszer a rítusokról. (Ez utóbbi alcím; a fejezet tulajdonképpenicíme félrevezethet: Honnan jöttünk, és hová megyünk?) -E rövid számadás szerzőjét a Gyászban lenni fejezet kevésbé elégítette ki, főleg vázlatossága miatt. Kiválóak viszont a gyermekekről és családjukról, valamint a reszuszcitációról és a visszatértekről szóló lapok, de a többi fejezet is. A katolikus vallással kapcsolatos fejtegetésekbe egy-két apró tárgyi hiba csúszott be. A 327. oldal második negyedének kezdetén nem lehet szó "konstantinápolyi" zsinatról; a IV. lateráni zsinat (1215) idején, egész pontosan egy pár évvel korábban előírt hitvallás nevezi "betegek kenetének" az akkor egyre általánosabban "utolsó kenetté" váló szentséget - Ugyanazon az oldalon olvassuk: "Majd a betegek kenetét-lassú fejlődés után-újból laikusok is adhatják." Valójában jövő fejlődésként elképzelhető, hogy az első századok gyakorlatához hasonlóan a betegek olaját világiak is elviszik majd a betegeknek; de a második évezred során kikristályosodott szentségfogalom kizárja, hogy az olaj ilyen használatát a betegek kenete szentségének tekintsük. - A176. oldal közepén feltehetőleg (Gustav) Ermecke német morál- teológusról van szó. Számos erkölcsi kérdés merül fel a könyv lapjain; a szerző ezeket is, mint a lélektani témákat, érett, komoly hozzáállással bogozza, és állásfoglalásai megbízhatóak. Példaként kiemelhetjük az eutanázia bonyolult problematikáját, amely végighullámzik a témának szentelt fejezeten; az a személyes erkölcsi állásfoglalás, amely a 181-182. oldalakon olvasható, világos és kiegyensúlyozott, és annál jobb aligha létezik. Polcz Alaine könyvének témájával állandóan a jelen világ és a (hittel vagy filozófiai meggyőződésből elfogadott, vagy éppen megkérdőjelezett vagy tagadott) túlvilág érintkezési pontján mozog. A túlvilág számos szállal átnyúlik a tárgyalt kérdésekbe, éspedig egy Magyar- országon, magyar közönségnek írt műben elsősorban keresztény vetületében. De a haláltan tudósának, a haldoklókkal és családjaikkal foglalkozó pszichológusnak, nem feltétlenül feladata, hogy állást foglaljon a túlvilág léte vagy nemléte kérdésében. Katolikus olvasót éppenúgy, mint pl. marxista olvasót, esetleg zavar az - de ennek nem kell feltétlenül így lennie -, hogy ilyen állásfoglalást a könyvben ténylegesen nem talál. Lényegesebbnek tűnik a szerző alapvető hozzáállásának másik összetevője. Ti. az, hogy ha a mai Magyarországon bármilyen világnézetű személy olvassa ezt az élet legfőbb kérdéséről, a halálról szóló, gonddal és szakértelemmel megírt bevezetőt, az "iskola" tananyagának tekintélyes részét kiválóan elsajátíthatja belőle, és azonfelül jelentős ösztönzést kap a transzcendens szempontokkal való szembesülésre is. Mondanunk sem kell, hogy a könyv különösen ajánlatos lelkipásztoroknak. Ács Antal 97
