Szolgálat 84. (1989)
Könyvszemle - Szabó Ferenc: Mai írók és gondolkodók (Németh József)
kegyelem felhasznál, hogy megtermékenyítse a lelkeket." Az Új belső emlékiratok epilógusában így jellemzi életét: "Minden kegyelem. Minden úgy tűnik, hogy Valaki felhasználta az öröklés és a környezet által nyújtott elemeket, hogy egy minden létezőtől különböző', egyedülálló lény sorsát formálja meg szeretettel. Minden kegyelem: ez azt jelenti, hogylsten mindent felhasznál, méga középszerűt, a közönségeset és a legrosszabbat is-főleg talán a legrosszabbat, amint ez kitűnik Magdolna történetéből." 2. Gabriel Marcel. - Gabriel Marcelt a magyar marxista írók vagy kikerülték, vagy eltorzították. Gabriel Marcel (1889-1973) egész filozófiai "keresését a vallási kérdés polarizálja, már kora ifjúságától kezdve, de főleg megtérése -1927 - után." írásaira jellemző disszertációjának mottója: "Istenhez emelkedni annyi, mint betérni önmagunkba; de ez nem elég: önmagunk mélyén még saját magunkat is túl kell szárnyalnunk." Műveinek felét 25 drámája teszi ki; a drámaírással nem eszméit akarta színre vinni, hanem szereplőit használta fel arra, hogy megvilágítsa és világosabban felismerje eszméit. Önmagából többet belevitt hőseibe, mint filozófiai írásaiba. A Passiókon és Bach Kantátáin keresztül jutott el hozzá a keresztény élet Drámáit csak filozófiai művein keresztül lehet megközelíteni; a két rész között pediga zene a kapocs. A jezsuita Troisfontaines kétkötetes monográfiája elé írt bevezetésében Marcel bevallja: "Ön végtelenül világos és érthető... Végeredményben megvalósítja azt, amit én akartam megcsinálni." Metafizikai naplójában meg akarja mutatni, hogy Istent nem az értelem, hanem a hit révén állíthatjuk. Majd fokozatosan kidolgozza az Istenhez vezető utakat: a hűség, a reménység és a szeretet fenomenológiáján keresztül a végtelen Te ontológiájához jut el. A lét (lenni) fogalmát az étre (lenni) és az avoir (bírni) szembeállításával dolgozza ki. Minden visszavezethető erre a különbségre: az ember van és birtokol. Kivételt képez az én testem, amelyet nem úgy birtoklók, mint valami tárgyat, hanem bizonyos értelemben én a testem is vagyok. A lenni - az igazi lét - főbb sajátosságai: a tett, a szabadság, a kommunikáció, vagyis a szeretet, a teremtés és az öröm, továbbá a transzcendens Te-vel való kapcsolat, aki önajándékozás; üdvösséget és örök életet ad annak, aki hisz, remél és szeret. Az egzisztencia jelenti Martéinál a létezésben való részesedést: a világ, mások, Isten valóságától elválaszthatatlan egzisztenciám sohasem lehet létteljesség, de egyre igazibb, szabadabb, teljesebb lehet. A probléma olyasvalami, amivel az ember útja során találkozik, amibe beleütközik, ami teljesen előttem van; a misztérium ellenben olyasvalami, amiben el vagyok kötelezve, aminek lényege az, hogy nincs teljesen előttem. - Szeretni annyi, mint lenni; az az aktus, amely révén az egyén önmagát teremti. - A "másik" nem "akárki", valami névtelen "az az illető". Hogy általa legyek, hogy ő velem együtt legyen, találkoznom kell vele. A találkozás nemcsak pillanatnyi érintkezés, hanem ontológiai esemény, amely reám és reád jelentős befolyást gyakorol, lelki fejlődésemet alakítja. De ehhez az szükséges, hogy elismeijem a másikat mint személyt, hogy kész legyek kapni tőle, hogy kölcsönös nyitottság, csere valósuljon meg; egyszóval, hogy ő "te" legyen számomra, és a "mi"-ben egyesüljünk, amint ez a szeretetben, barátságban, szerelemben szokott történni. - Mihelyt az ember megalázza a másikat, megnyitja az utat a pokol felé. A megalázási szándékkal nem elvont egalitarizmust (egyen- lősdit) kell szembehelyezni, hanem a testvériség konkrét tapasztalatát. Az egyenlőség egocentrikus: állítom, hogy egyenlő vagyok veled; a testvériség heterocentrikus: ha testvérem vagy, nemcsak tőlem különbözőnek ismerlek el, hanem még annak is örülök, hogy különb, felsőbbrendű vagy. A szövegválogatásban P. Szabó fordításokat hoz Marcel önéletrajzi visszaemlékezéseiből, a Paul Ricoeurrel folytatott beszélgetéseiből, a Metafizikai Naplóból, aztán a 95
