Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztusnak helytartója"

Érdemes néhány főbb írásos tanúbizonyságot közelebbről is szemügyre venni. Kelemen püspök írja Rómában, nem később, mint 100-ban: "Idézzük szemünk elé a jóságos apostolokat: Pétert, aki az igazságtalan lázongás miatt nem egy és nem kettő, hanem több szenvedést túrt, és így téve vértanúságot jutott el a dicsőség megérdemelt helyére..(Levél a korintusiakhoz5,3.)-Ignác antiochiai püspök úja Szmümából 107 körül: "Nem parancsolok nektek, mint Péter és Pál; ők apostolok, én elítélt; ők szabadok, én mindezideig szolga." (Levél a rómaiakhoz4,3.) -Dionüsziosz korintusi püspök ezzel fordul 170 körül a rómaiakhoz, utalva Szótér római püspöknek és papságának a korin tusiakhoz írt levelére: "Ekkora gondoskodástokkal összekötöttétek egymássá! a Péter és Pál által Rómában és Korintusban plántált ültetvényt; mert hiszen mindketten a mi Korin tusunkba jőve az evangéliumi tanítás magjának elhintésével tanítottak minket, és Itáliába együtt távozva, miután titeket is hasonlóképpen tanítottak, egyazon időben szenvedtek vértanúhalált." - Eirénaiosz, Lyon görög püspöke, 190 táján befejezett nagy művében többször is említi, hogy Róma nagy és ősi és mindenki előtt ismert egyházát a két dicsőséges apostol, Péter és Pál alapította, és felsorolja utódaikat is (jórészt görögök voltak, de mi itt latin nevükön idézzük): Linus, Anacletus, Kelemen (akinek fentebb idézett korintusi levelét külön megemlíti), Evaristus, Alexander, Sixtus, Telesphorus, Hyginus, Pius, Anicetus, Soter, Eleutherius (mint Ireneusz kifejezetten mondja, ez a 12. apostolutód az ő kortársa). - Gaius római pap 200 körül említést tesz az apostolok római sírjáról: "Én meg tudom mutatni az apostolok győzelmi jelvényeit. Mert ha akár a Vatikán dombra, akár az ostiai útra kívánsz elmenni, megtalálod majd azok győzelmi jelvényeit, akik ugyanazt az egyházat megalapították." - Ugyancsak 200 körül Karthágóban Tertullianus, sorra véve az apostoli egyházakat, így ír. "Ha pedig Itália közelében vagy, ott van Róma, ahonnan hozzánk is eljut az apostolok tekintélye, Ó, milyen boldog az az egyház, melyre a tanítás teljességét az apostolok vérükkel árasztották! Ahol Péter az Úrhoz vált hasonlóvá a szenvedésben [ti. a keresztre feszítéssel]; ahol Pál ugyanazzal a halálnemmel nyerte el a koszorút, mint Keresztelő János [ti. lefejezéssel];..." (De praescriptione haereticorum 26,1-2.)

Szent Péter római vértanúságának ténye történeti szempontból végleges bizonyossággá vált a Szent Péter-baziliíca alatt 1939-től 1964-ig végzett ásatások révén. A XVI. században épült mai bazilika padlózata alatt felfedezték a Konstantin idejében emelt öthajós bazilika padlóját. Pár méterrel az alatt római út kövezete tűnt elő, ennek két oldalán pogány temető húzódott. AIV. sz. elején olyan helyre tervezték tehát a bazilikát, amelyet a római törvények szerint nem volt szabad megbolygatni; ezért feltöltötték az egész temetőt, és erre a hordalék anyagra építkeztek. Ilyen párját ritkító eljárásnak csak egy magyarázata lehet: az, hogy Konstantin valami különös okból éppen itt akart Péter apostolnak emléket emelni. Ebben az ókori temetőben, éppen a mai bazilika főoltára előtt, ahol egy mélyedésben Szent Péter ereklyéit szokás tiszteim (confessio), felfedeztek egy üres sírgödröt; felette egy üres, valószínűleg 150 körül készült sírbolt (íropaion) emelkedett, amelynek falára több Péterhez intézett fohászkodás volt karcolva. E sírbolt mellett egy Konstantin idejében emelt szilárd falban felfedeztek egy fülkét, amelybe faládikó volt helyezve: a ládikóban egy 160-170 cm magas, 60-70 éves erőteljes férfi csontjai voltak, aranyfonállal átszőtt bíborterítőbe burkolva. A ládikó mögött a fülke vakolatába egy gyakorlatlan kéz pár nehezen olvasható szót karcolt, egyes archeológusok szerint azt, hogy "itt bent Péter van". Mindez arra vall, hogy Péter testét eredetileg egyszerű sírgödörbe fektették egy, a Néró cirkusza mellett húzódó temetőben, 150 körül kiemelték a csontokat, és abba a díszesebb sírboltba, a tropaionba helyezték, amelyet Gaius presbiter 200 körül említ. Konstantin a csontokat, uralkodóknak járó szövetbe burkolva, a nedvességtől jqbban óvott, szilárd falba záratta, és felette építtette 315 körül az eredeti bazilikát, amelyet II.

8