Szolgálat 84. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: A vasárnapi istentisztelet főbb kérdései
Hasonlót mondhatunk a szentségek liturgiájáról is a zsinat szavaival: "A szentségek és szentelmények liturgiája tehát azt teszi lehetővé, hogy a jól felkészült hívő számára az életnek szinte minden eseménye megszentelt legyen, mégpedig annak az isteni kegyelemnek a hatására, amely Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának húsvéti misztériumából árad ... így alig lesz olyan evilági valóság, amelynek erkölcsileg helyes használata ne lenne alkalmas az ember megszentelésére és az Isten dicséretére." (SC 61.) Igazat adunk R. Guardininek, aki 1964-ben így nyilatkozott: "A mai embernek nem elég pusztán mondani, értelmesen megmagyarázni, szépen megrendezni. Képzésébe be kell vonni a látás, cselekvés és alkotás érzékszerveit. A zenei elem több, mint körítés, a közösség mást jelent, mint egymás mellett ülést, tulajdonképpen létközösséget fejez ki." Az ének nemcsak felemeli a lelket, hanem közösséget teremt az istentiszteleten. Természetesen csak akkor, ha a résztvevők ismerik a dallamokat, és szíwel-lélekkel bekapcsolódnak. Az istentiszteletnek kifejezett ekkléziológiai jelentősége is van, hiszen az év során megújul Krisztus élete az Egyházban, kapcsolatba kerülünk a szentekkel, nagy testvéreinkkel, a megdicsőült Egyház tagjaival. "A szentek ünnepei - hirdeti a zsinat - Krisztusnak szolgáiban véghezvitt csodatetteit hirdetik, a hívőknek pedig követésre és utánzásra alkalmas példát adnak.” (SC 111.) 3. Az istentisztelet erőpróba Az elnöklő és a többi résztvevő számára fölveti az istentisztelet a kérdést: Képes vagy-e ünnepelni? Mit jelent számodra az ünnep és ünneplés? Az istentisztelet csak díszletet jelent hétköznapjaidban, vagy magával ragadja egész életedet? Az istentisztelet sarkall, hogy az embertestvért elfogadjam. Megkérdezi tehát: Hajlandó vagy-e ápolni a testvéri közösséget? Elfogadod-e testvéreidet fejlődésük azon pontján, ahol éppen állnak? Komolyan veszed-e az ő elvárásaikat? Modern világunk fölaprózta az embert. Ünnepelni sem tudunk. Különösen azért nem, mert az ünneplés az egész ember, a test és a lélek, minden érzékszerv részvételével történhet: a látás, a hallás, az érintés, a fantázia, a hit, remény és szeretet érzékszerveivel egyszerre. Már Guardini is erre figyelmeztetett: Ha ugyanis csak egyes képességeinkkel ünnepelünk, a valóság töredékeit ragadhatjuk csak meg, vagy teljesen kicsúszik az a kezünkből. Ezt az "aktív részvételt" sürgeti a zsinat is (SC 14 és 26). A híres B. Pascal felszó Htja az istenkeresőt, viselkedjen úgy, mintha már hinne: jelölje meg magát szenteltvízzel, és térdeljen le. Ez a jelképes cselekvés segíti a hit felé. M. Montessori, neves pedagógusnő meggyőződése, hogy a mozgás és cselekvés magával ragadja a gyermeket, tapasztalatokhoz és belátásokhoz segíti őt. Ezért figyelmeztet is, engedjük meg, hogy a gyermek "a pap mozdulatait és cselekvését utánozhassa, amennyire ez lehetséges". Az istentiszteleten megtanulhatjuk a közösségi élet szabályait. Testünk 74
