Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa

1965. március 7-én léptette életbe a liturgiareformot, és ezzel az élő nyelvek használatát a szentmisében. - Április 6-án a nemhívők számára állított fel titkárságot, melynek a bécsi bíboros érsek, Franz König lett az elnöke.

A zsinat negyedik és utolsó ülésszakának megnyitásán, 1965. szeptember 14-én meghirdette a püspöki kollegialitás értelmében egy püspöki szinódus felállítását, melynek feladata az Egyház ügyeiben való tanácsadás lesz. - Október 4-én már New Yorkban beszélt az Egyesült Nemzetek képviselői előtt: "Soha többé, soha többé háborút! A béke, a béke vezesse a nemzetek sorsát!" - A zsinat okt. 28-án, november 18-án, és december 7-én hirdette ki a tervbe vett dokumentumokat. Ezek között a legfontosabb a vallásszabadságról szóló nyilatkozat. - December 8-án zárta le VI. Pál pápa a második vatikáni zsinatot.

Zsinati munkájának méltatása

Oscar Cullman, teológus, protestáns zsinati megfigyelő így nyilatkozott VI. Pál zsinati munkájáról: "Erre az emberre volt szükség, hogy továbbvigye és befejezze azt a zsinatot, melyet elődje nyitott meg a maga prófétai személyiségével. A súlyos válságban, mely ma a keresztény egyházakat megrázza, VI. Pál pápa a Gondviselés embere volt. El kell ismerni bátor függetlenségét, mely minden demagógiái agitációval szembelépve felelősségtudatából eredt, még ha nem is tudjuk elhatározásait mindig helyeselni ... Egy felszínes, szociális és divatos ökumenizmussal ellentétben VI. Pál nem az egyházak karizmatikus különbségeinek megszüntetésében kereste az egységet, hanem azok elmélyítésében. Ebben kell a különböző egyházaknak találkozni. Ez az az út, melyen VI. Pál haladt, és ezért őszinte hálával tartozunk neki."

Giacomo Martina jezsuita, a Gregoriana tanára így ítéli meg VI. Pál szerepét: "Nem szabad benne a zsinat megmentőjét, hanem az egész ökumenikus közgyűlés segítőjét látni. A zsinatnak először fáradságos munkával kellett tapasztalatokat gyűjteni, és így állandó bizonytalanságban a helyes utat keresni. VI. Pál lerövidítette ezt a közbeeső fázist. Sokkal világosabban fogalmazta meg a nagy általánosságban tervezett programot. Összpontosította a zsinatot a lényeges és fontos célkitűzésekre; meggyorsította a tárgyalási módozatokat; biztos kézzel vezetett; világos gondolataival és a római kúria embereinek, valamint a világegyház püspökeinek biztos ismeretével elkerülte a szélsőséges vélemények összecsapását; mindent egybevetve: pozitív eredményt ért el, mely lényegében megfelelt azoknak a céloknak, melyeket János pápa akart."

"Egy türelmes, okos, érzékenyen együttszenvedő döntőbíró volt" - írja róla méltatásában a zsinati akták őrzője, Vincenzo Carbone. "Figyelmesen követte az eseményeket; tudott hallgatni és meghallgatni; okosan nyílt az újjal szemben; tiszteletteljes a zsinati atyák szabadságával szemben; határozott, ha személyes meggyőződése volt; rendíthetetlen a katolikus hitben. Nem volt problematizáló; a pártok felett állt; a problémákat akarta világosan látni és megismerni. Felfogta egyes zsinati atyák, de egész csoportok ellenvetéseit is; megvizsgáltatta őket az illetékes zsinati grémiumokkal;

58