Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa

utazott Montini érsek egy kis bőrönddel kezében Milánóba. De követte 90 könyvesláda is, melyek tömve voltak Dantétól Thomas Mannig, Szent Ágostontól Kari Rahnerig saját könyveivel. Nem tudott lemondani kis vaságyáról sem. A milánóiak féltek, hogy Róma egy egyházpolitikust és félresikerült lélekfunkcionáriust küld nekik. De Montini érsek már január 6-án a székfoglaló beszédében világosan megfogalmazta "politikáját": "A katolikusok alapmagatartása, mellyel a világot megváltoztatják, a szeretet."

Kötelességének tartotta, hogy a keresztény élet befolyását a profán élet minden területére kiterjessze és elmélyítse. Célja egy korszerű keresztény élet megvalósítása volt. "Századok vallási hagyományának ragyogó kincsei állnak itt - és e kifejezésen értem a hitet, az életszentséget, a művészetet, a történelmet, az irodalmat, a jótékonyságot -, versengésben a modern élet bámulatra méltó kincseivel - és most gondolok a munkára, az iparra, a kereskedelemre, a művészetekre és a sportra ... Itt az idő, hogy ne a marxista ideológiák alapján keressük a harmóniát, hanem egy korszerű keresztény humanizmusban." Ezzel előrevételezte a Populorum progressio kezdetű enciklikájának tanítását: "A fejlődés a béke új neve!" - Intellektuális és messzetekintő karaktere arra készteti, hogy szociológiailag felmérje és analizálja a rábízottak magatartását a keresztény hittel szemben. "Egy gondolati skálán fel kellene jegyeznünk a hitre vonatkozó különböző magatartásokat a mélyen hívők és a harcos ellenség között: buzgó, megszokott, lanyha, kritikus, nyugtalan, következetlen, csendes, jelentéktelen, képzetlen, tudatlan, gúnyos, rosszakaratú stb., stb., mely magatartások és beállítottságok népünk lelki képét festik meg."

Montini érsek régóta érzett, de nem követhető hivatásának elemében volt, mikor a jpápa Olaszország legnagyobb ipari központjába küldte főpásztornak. O az első az olasz püspökök között, aki beszédeiben a "munkásosztály" megnevezést használja, míg a többiek "szegényekről" és az "egyszerűekről" beszélnek. Ez persze nem tetszett mindenkinek. A dolgozószobája ellen irányult bombamerénylet világos jele volt a mindenre elszánt gyűlöletnek. De Montini elfogadta a kihívást. Első lelkipásztori látogatása Sesto San Giovanni vörös fellegvárába vezetett. A tömegek visszhangján azonnal lehetett érezni, hogy az új érsek tudatos választását megértették és méltatták.

Érseksége második évében több mint ezer pappal tartatott városi missziót. Ő maga ott prédikált, ahol ugart kellett törni: a milánói üzemekben. Spontán, szívből jövő szavai és találkozásai a munkásokkal fontosabbak voltak, mint a száz meg száz gondosan előkészített beszéd. - Papjainak ezt mondta: "Nem elég, hogy harangoztattok és vártok a hívőkre. Hallanotok kell a gyárak, a modern technika templomainak szirénáit, ahol a modern világ születik és él. Ki kell mennetek a munkahelyekre, és keresnetek kell a tévedőket, a megzavarodottakat, az elveszetteket és az egyedül hagyottakat."

Mivel a háború sok templomot lerombolt, és a modern népvándorlás új városnegyedeket hozott létre, szükség volt új templomokra is. "A templom az imádság háza - mondta munkatársainak-. Ez jól van így. De templomon