Szolgálat 84. (1989)

Péter utóda - Krisztus helytartója

PÉTER UTÓDA - KRISZTUS HELYTARTÓJA

Milyen megdöbbentő dolog egy gyarló embernek ilyen roppant méltóságot tulajdonítani: Krisztus földi helytartója! - Mindjárt első cikkünk elején olvassuk ezt a kérdésfeltevést. Ilyen megdöbbenésen a mai világban jóformán mindenki átmegy. A hatás, a végeredmény nagyon különböző.

Vegyük csupán azokat a változatokat, amelyek bizonyos komolyságról árulkodnak. Sokan állnak a kereszténységen (hitvilágán és szervezetein) kívül, de mégis eleven kapcsolatban a kereszténységgel; ezeket érdekli a pápaság erkölcsi tekintélye, diplomáciai jelentősége, a tudományok és művészetek ihletésében és pártolásában vállalt szerepe; megtisztelőnek és hasznosnak ítélik, ha személyesen vagy csoportos kihallgatáson találkozhatnak a pápával és munkatársaival. A nem katolikus keresztények már mint hitkérdéssel viaskodnak a "péteri hivatal" pontos helyével és jelentőségével Krisztus Egyházában. Vannak katolikusok is szép számban, akik számára Róma püspöke - akár pl. XII. Pius 40 évvel ezelőtt, akár II. János Pál ma - inkább konfliktus és viaskodás, mint megnyugvás, áhítat, ragaszkodás kiváltója.

Látókörünket és elmélyedésünket gazdagítja az a - nem könnyű olvasmányt nyújtó - tanulmány, amelyet Gerhard B. Winkler Salzburg profesz- szortól vettünk át: a pápai önértelmezés változásait mutatja be számos történelmi tényre szóló utalással. Sajátosan magyar témát dolgoz fel Adriányi Gábor bonni professzor: Szent István apostoli királyi címének eredetét, tartalmi bővülését és századunkban bekövetkezett (nagyon meglepő) történelmi végkifejletét tárja fel. - Ez a két történelmi tanulmány kiváló szellemi és lelki erőpróbára ad alkalmat: hitünk károsodása nélkül, sőt hasznára kell szemügyre vennünk a valós történelmet, amely sem álmainknak, sem túlságosan leegyszerűsített ismereteinknek nem felel meg.

"■A pápaságkialakulásának folyamata az ősegyház megszűnéséhez nyúlik vissza." "A II. század második felében a kereszténység fejlődésének első és legfontosabb szakasza lezáródott: kialakult a püspökség intézménye és vele karöltve az egyház is." "Péter sohasem lehetett Róma püspöke, hiszen a hatvanas években még nem alakult ki az episzkopális egyház." így és ilyen értelemben ír Gergely Jenő marxista történész a pápaság eredetéről, jelentős művében (A pápaság története, Budapest 1982, a 10., 20. és 22. oldalakon), amely egyébként alapos anyagismeret birtokában és komoly tárgyilagossággal íródott. A történelmi valóság nem egyszerű - sem Gergely Jenő (és forrásai), sem a pár évtizeddel ezelőtti átlagos katolikus irodalom értelmében. Amit erről a kérdésrőlKereszty Rókus és részben Alszeghy Zoltán tanulmányaibajx olvashatunk, az hozzásegít a pápaság eredetével kapcsolatos valósabb kép kialakításához.

A pápai primátus témaköréhez tartozó, egészen időszerű kérdésekkel találkozunk Erdő Péter budapesti kánonjogprofesszor és András Imre bécsi egyházszociológus tanulmányaiban. II. János Pál pápa A sír mélyére vetettél"