Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Adriányi Gábor: Szent István, az első apostoli király
Ennek a jogfelfogásnak megfelelően a magyar országgyűlés már 1920- ban, az első törvénycikk 13. paragrafusában megfogalmazta: "A kormányzó nem illetékes a királyi főkegyúri jogokat gyakorolni." A püspöki kinevezésekkel kapcsolatban a kormány 1927-ben csak annyit ért el, hogy a Szentszék a kormánynak megengedte ("intesa semplice") az ún. politikai vétó jogát és egy kívánságlista beküldését (Csizmadia 1966, 301-322). A magyar történelem ellentmondásai közé tartozik, hogy az a kormány- hatalom, amelyik az állam és az egyház teljes szétválasztását alkotmányjogilag kimondta, és a korábbi főkegyúri jogok gyakorlásáról hivatalosan lemondott (lásd az 1957-es 22. sz. rendelet bevezetését), az 1957-es 22. számú és az 1959-es 18. számú törvényerejű rendeletéivel - még inkább azonban az Állami Egyházügyi Hivatal számtalan előírásával és rendelkezésével - az utolsó apostoh király trónfosztása után 40 évvel az állami hatóságoknak az egyház belügyeibe való olyan beavatkozásának nyitott kaput, amelyre az egyház magyarországi ezeréves történetében soha nem volt példa. Még egyszer Szent Istvánról Visszatérve Szent Istvánra meg kell állapítanunk, hogy első királyunk nem csupán a hittérítés és az egyházszervezés kapcsán tartott fenn állandó összeköttetést a Szentszékkel. Hosszú uralkodása alatt sűrűn járatta követeit Rómába, és szívesen fogadta a pápa küldötteit is (Balics 174). Hogy Rómának minta keresztény világ központjának milyen jelentőséget tulajdonított, azt bizonyítja a római magyar zarándokház alapítása is (Fraknói 1893). Már a legenda malőr írja: "A világ fejében, Rómában is, István első vértanú nevére tizenkét kanonokból álló, minden tartozékkal bővelkedő gyülekezetét állított, és egy kőfallal körülkerített telepet házakkal és vendégfogadókkal azon magyaroknak, akik imádkozás végett felkeresik az apostolok fejedelmének, boldog Péternek küszöbét." (Érszegi 28.). Amikor sikerült megkapnia a Szent Péter-bazilikának, tehát Szent Péter sírjának tőszomszédságában fekvő, II. István ( + 752) pápa által Szent István első vértanú tiszteletére emelt templomot, mellé építtette a zarándokházat, fennmaradására pedig gazdag alapítványt tett. Ezzel évszázadokra megnyitotta a magyarok római zarándoklását. Az viszont, hogy István maga mint zarándok Rómában járt, a legendák világába tartozik (Balics 168-169). Végkövetkeztetések A mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk: semmiféle bizonyítékunk, de még csak megalapozott feltevésünk sincs arra, hogy II. Szilveszter pápa Szent Istvánt és utódait apostoli királyi címmel és ebből folyó különleges jogokkal ruházta volna fel. De a királyi főkegyúri privilégiumok jogalapja már a Hartvik-féle legendában (1100 körül) feltűnik. > t " A történelem folyamán ezek a 16. századig hol kiépültek, hol visszafejlődtek. Werbőczi ’'Hármaskönyvé' (1514) óta azonban a főkegyúriság egyre inkább a magyar köz-, állam- és egyházjog szerves részévé vált, és
